2010. május 13., 10:042010. május 13., 10:04
A mai bajok indítékai sokkal összetettebbek, az 1990 óta Romániában fennálló mindenkori parlamentek és kormányok viszont egyformán kivétel nélkül felelősek a jelenlegi állapotokért. Mert ők voltak azok, akiket a most teljes joggal fellázadt nép – szavazata révén – a parlamentbe, illetve a kormányba küldött, mégpedig azért, hogy jobbá, élhetőbbé tegyék az életet, és közelebb hozzák a valósághoz az 1989. decemberi reményeket és jogos elvárásokat.
Ehelyett nincs olyan nap, amikor ne látnánk politikust, amint a parlamentben közpénzen szunyókál, újságot olvas, halálra unja magát, vagy újabban hordozható számítógépén szexfilmet élvez. Miközben az eltelt húsz esztendő alatt az egymást váltó kormányok egyike sem tett érdemben azért, hogy nemzetgazdaságilag a helyzet jobbra forduljon. Újabban a volt Tăriceanu-kormány pénzügyi minisztere, Varujan Vosganian találta fel ennek kapcsán a spanyolviaszt, felróva a jelenlegi kormánynak, hogy semmit nem tett a gazdaságélénkítés terén. Erre szokták mondani, hogy egyik tizenkilenc, s a másik egy híján húsz. Mindennek a széltolásnak egyenes következménye a nem kevésbé szélhámos államelnök, Traian Băsescu révén immár közismertté vált terv a közalkalmazottak bérkeretének és a nyugdíjak csökkentéséről; amely megint nem tesz lényeges különbséget eset és eset között, és egyformán sújt tanítót, gyermeket, öreget.
Csőd ez, kérem, tökéletes gazdasági és erkölcsi csőd, amelynek „menedzseléséhez” valóban felesleges a parlamentben politikusok százait, a mindenkori kormányokban miniszterek, államtitkárok tucatjait, aktatologatók ezreit tartani – közpénzen. Vajon a felelősek hogyan néznek saját nyugdíjas szüleik és gyermekeik, de inkább a kiváltságokat nem élvezők szemébe? Az 1980-as évek rettenetes politikai és valóságos kiéheztetési terrorja idején Ceauşescu előszeretettel hangoztatta, hogy csodálatra méltó az ország népe. Valóban az. Ha ezt a szélhámiát szó nélkül eltűri.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok