Kiss Judit

Kiss Judit

Szegényen, de boldogan?

2019. november 13., 08:492019. november 13., 08:49

Bár a hétköznapi ember számára ködös, hogy egészen pontosan mit és hogyan mérnek az úgynevezett boldogság- vagy elégedettség-felmérések, nyilvánosságra hozott eredményeik attól még meglephetik.

Rendszeresen kutatják nagynevű intézetek, hogy az Európai Unió különböző országaiban mennyire elégedett anyagi helyzetével, magánéletével a lakosság, mennyire érzik jól magukat az emberek a bőrükben. Legutóbb az Eurostat, az EU statisztikai hivatala ismét vizsgálta ezt, és némely ponton számunkra meglepő eredmények születtek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a felmérés és a válaszadás is relatív, számos képlékeny tényező függvénye, akkor is, ha tudjuk, hogy maga a boldogság és elégedettség is erősen viszonylagos fogalom.

Azon nem lepődik meg senki – ugyanis borítékolni lehet –, hogy Belgiumban, Finnországban, Hollandiában módfelett elégedettek az emberek. Ha viszont az ember azt látja a grafikonon, hogy a romániai polgár az európai átlagnál egy picivel elégedettebb az anyagi helyzetét illetően, értetlenül vonja föl a szemöldökét. Hiszen mást sem teszünk, csak panaszkodunk, hogy milyen nehezen lehet megélni nálunk, fiataljaink hanyatt-homlok rohannak külföldre dolgozni, mert itthon jóval kevesebbet keresnének, mint mondjuk Németországban, tengődnek a nyugdíjasok, hajnaltól késő estig robotolnak a szülők, akiknek nem jut elég idejük a gyermekeikre, stb.

Ha a korábbi eredményekkel vetjük össze a 2018-as évre vonatkozó adatokat, kiderül, nemcsak az európai átlag, de a romániaiak is elégedettebbek lettek anyagi helyzetükkel 5 év leforgása alatt. Valószínűleg az is nyomhat a latban, hogy az elmúlt években számottevően megemelkedett nálunk a közalkalmazottak bére, de amiatt is lehet ilyen „tetszetős” a végeredmény, hogy a válaszadók nem abszolút terminusokban gondolkoznak, hanem viszonylagosan mérlegelik elégedettségüket avagy elégedetlenségüket: például a szomszéd helyzete, vagy saját korábbi helyzetük lehet a viszonyítási pont.

Ugyanakkor azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy a világ számos pontjára kiterjedő boldogságfelmérések nem ritkán azt mutatják, egészen szegény országokban is sokszor sokkal derűlátóbbak, felhőtlenebbek az emberek, mint a kivételesen gazdag nyugat-európai vagy ázsiai helyeken. Nem kell ahhoz szociológusnak lenni, hogy az ember tudatában legyen: a boldogság, elégedettség valójában nem méricskélhető, összehasonlítható körülmény. Mert akad, aki azért elégedett, mert idén már gond nélkül ki tudja fizetni a számláit, holott korábban jobban meg kellett húznia a nadrágszíjat, mást meg mondjuk az sem tesz elégedetté, hogy évente többször is elmehet egy külföldi nyaralásra. És akad olyan is a világon, aki már azért is elégedettnek mondja magát, mert van egy darab kartonpapírja az utcán, amire lehajthatja a fejét. Sőt, olyan is, aki általában véve a pohár tele felére összpontosít, nem pedig az üresre.

Mivel minden relatív, maguk a nagyon relatív, az „átlagot” tükröző felmérések is hoztak már napvilágra például olyasmit, hogy nők betegebbnek érzik magukat a férfiaknál, noha valójában kevésbé betegek; hogy a japánok közül sokan bármi másnál többre értékelik a munkával töltött időt, vagy hogy Görögországban az emberek papíron szerfelett sokat dolgoznak, viszont ez a napsütötte, turistacsalogató országban szinte egybefolyik a szabadidővel. Szóval egy effajta felmérés nem lehet objektív tükör, maga az elégedettség pedig módfelett relatív. Úgyhogy marad előttünk ama bizonyos félig telt vizespohár. Rajtunk múlik, az ürességére összpontosítunk-e, vagy pedig a meglévő tartalmára.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezt olvasta?

Balogh Levente

Balogh Levente

Mainstream pártok, koalíciós botrányok, megszorítások és kommunista nosztalgia

Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.

Balogh Levente

Balogh Levente

Trump a háborút választotta?

Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.

Páva Adorján

Páva Adorján

Székelyföld és a román futball agresszorai

Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.

Gazda Árpád

Gazda Árpád

A „Fogjuk meg, s vigyétek!” politikájától az „Utánam, vitézek!” politikájáig

Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.

Balogh Levente

Balogh Levente

Kit és hogyan büntessünk a megszorítások miatt?

Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.

Balogh Levente

Balogh Levente

Legyenek megszorítások, csak mi ússzuk meg!

Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.

Rostás Szabolcs

Rostás Szabolcs

Hozzá mer nyúlni Bolojan a „szent tehenekhez”?

Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.