JEGYZET – A szarka egyik legnagyobb gyengéje a csillogó, villogó vagy fénylő tárgyak szeretete, és bármennyire is törekednék leküzdeni elhíresült szokását, nagy kínlódások után megadja magát: lecsap, szárnya alá vágja, vagy csőrébe kapja, s már viszi is a megkívánt tárgyat.
2014. július 20., 20:132014. július 20., 20:13
Aztán díszítgeti vele a fészkét mindaddig, amíg egy nagyobb vagy enyvesebb tollú madár el nem kívánja tőle, netán a jogos tulajdonos nem akad nyomára. Az emberek közt is épp elegen vannak, akik hódolnak ennek a szarkaszokásnak, s ha a másokét megáhító személynek társadalmi pozíciója is van a vágyak mögött, akkor a megszerzés annál könnyebb, minél súlyosabb az illető rangja.
Ezek után már mondanom sem kell, hogy ha valaki miniszterelnök, akkor gyakorlatilag bármennyire fénylő konkrét vagy elvont babért megkívánhat. Meg is kívánt, épp csak nem hamarkodta el: jó ragadozóhoz méltón előbb csak bemérte a terepet, körözött – ez volt az a „véletlen”, amikor a győztes tornászlányok fogadásán megjelent ő is a reptéren.
Puszilások, műmosolyos fotók, de ezt már sokan el is felejtettük – volna, ha nem történik meg az igazi szarkaaktus. Ugyanabban az időben, csak más-más játéktérben a világ élvonalába küzdötte fel magát Alexandru Tomescu hegedűművész és Simona Halep teniszező, mindketten született tehetségüket egészítve ki megfeszített, folyamatos, kitartó munkával. Nem üres ígérgetésekkel, sok-sok mellébeszéléssel, viccelődéssel, könyökléssel, hamis barátsággal, megjátszott ellenségeskedéssel. És különösen nem mások agyában való turkálással, az onnan kiemelt gondolatoknak pedig sajátjukként való hirdetésével.
Mert úgy legfeljebb csak a hazai vizeken szereztek volna nevet, a világban hírnevet semmiképp. A szarka ezt is tudja, kitalálta hát, hogy tiszteletbeli nagykövetekké üti a tehetséges ifjakat: saját munkájuk mellett ápolgassák, sminkelgessék az ország ráncosodó-fonnyadozó képes felét. Természetesen ingyen! Hisz elég nekik az a sok babér, amit a hangversenypódiumon vagy a teniszpályán learatnak.
Örüljenek, ha nem rónak ki rájuk ki tudja milyen külön jövedelmi sarcot, mert végeredményben nem illő, hogy csak ők részesüljenek a munkájuk gyümölcséből. Egyszóval szépítgetésre fel, de szaporán ám, mielőtt „véletlenül” kiderülne, hogy tehetségük és szorgalmuk tetemes hányadát kötelesek beszolgáltatni a kapást éhesen leső nagy, közös alapba!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!