2012. augusztus 28., 07:172012. augusztus 28., 07:17
Az USL tagpártjai képtelenek sportszerűen elfogadni, hogy vereséget szenvedtek, hiszen az államfő leváltásáról szóló népszavazáson nem teljesült az érvényességi küszöb.
A két alakulat parlamenti bojkottja mintha válasz lett volna arra, hogy a PDL a népszavazás bojkottjára szólította híveit. Csakhogy utóbbit sem az alkotmány, sem más törvény nem tiltja, míg a PSD és a PNL egy alkotmánybírósági ítélet hatályba lépését akadályozta.
A bojkott az USL kétségbeesését jelzi: ilyen módszerekhez ugyanis rendszerint a kisebbségben lévő ellenzéki alakulatok folyamodnak, amelyek más módszerekkel nem tudják érvényre juttatni akaratukat. Ugyanakkor azáltal, hogy azt sugallta: nem hajlandó elismerni az alkotmánybíróság számára hátrányos ítéletét, tovább gyengítette az igazságszolgáltatás tekintélyét.
A tegnapi káosz alapján ugyanakkor úgy tűnik, az USL-en belül sem idilli a helyzet. Mintha nézeteltérések lennének – Victor Ponta és a PSD rugalmasabbnak tűnik, mint a PNL.
Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy miniszterelnökként Pontának kellett lenyelnie az EU és Washington feddéseit, és vele közölték, milyen következményekkel járhat, ha a kormány nem tartja be az alkotmányos játékszabályokat.
A másik ok az lehet, hogy a korábban a PSD-vel szövetségben politizáló Konzervatív Párttal egy ideje a PNL bútorozott össze, a Konzervatív Párt alapítója, a szekus múltú médiamágnás Dan Voiculescu pedig mindent megmozgat annak érdekében, hogy üzelmeinek egyik legfőbb akadályától, Băsescutól megszabaduljon, ezért a PNL-be pumpált anyagi támogatásért cserében határozottabb fellépést vár.
Bármi is a helyzet, a legfontosabb az, hogy Băsescu visszatérése után az államfő és az USL megtalálja a közös hangot. Ha ugyanis folytatódik a hidegháború az államfői és a kormánypalota között, az ország külföldi megítélése – és egyben gazdasági helyzete – még a mostaninál is siralmasabb lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok