JEGYZET – Valahányszor iskoláról beszélünk, szinte kizárólag csak a két abszolút főszereplő, a diák és a tanerő kerül terítékre, általában egymásra hárítva a gyengébb eredmények bűnét.
2014. május 18., 22:472014. május 18., 22:47
Elvétve átrepül ugyan a színen egy-egy minisztériumi vagy tanfelügyelőségi papírmozgató, de aztán ki is lép a képből. Legritkábban viszont a szülőkről hallani, pedig hát némi beleszólásuk nekik is lenne csemetéik sorsába. Nem is kevés.
A napokban közölt hírrel kapcsolatban mindenképpen erősen megoszlik majd a családok véleménye. Nagy megvalósításként hírelték ugyanis, hogy milyen jelentősen fogják növelni a szakközépiskolákban, illetve az érettségi utáni – valaha technikumnak nevezett –szakirányú képzést nyújtó tanintézetekben a helyek számát.
Bravó, ez önmagában nagyon dicséretes intézkedés. Újdonságnak ugyan nem mondanám, mert volt már 2000 táján egy ilyesfajta kampányakció, a szakiskolákat még át is keresztelték „szépmesterségek műintézetére” (arte şi meserii), de csődöt mondott a – feltehetően – jó szándék. Akkor is, később is a sokat emlegetett emberi tényező kavart be, mármint a felturbózott szülői ambíciók.
Alig volt olyan tanév, amikor szinte közelharcot ne kellett volna vívnom olyan szülőkkel, akiknek az ügyes kezű, kreatív, bármilyen szakmai feladattal könnyen megbirkózni akaró gyermekét arra kényszeritették, hogy elméleti profilú osztályokban kínlódjanak, csak azért, mert a rokonok, munkatársak, szomszédok, barátok és irigyek megkérdezték, vajon éppen az ő családjuk ne engedhetné meg magának a csemete igényes taníttatását?!
Bebizonyították hát, hogy de még mennyire megengedheti! Félő, hogy most is ez lesz: hiába a sok hely, a gyereknek tilos lesz szakmát tanulnia. Pedig biztosan indítanak majd mechatronikának nevezett „ezermesterképző” osztályokat is, olyat, ami a németországi szakoktatás slágere. A 21. század igényeinek minden szempontból megfelelő, a víz-, villany-, gázcsőszereléshez, kőművesmunkákhoz, famegdolgozáshoz is értő fiatalokat képző profil.
Nálunk viszont az ipar felszámolásával együtt a szaktudás is gyorsan elvesztette a hitelét, nagyban zajlik a különböző elméleti diplomák halmozása, amihez sajnos munkalehetőség alig társul. De a szülői dagadozó keblek minderről makacsul nem hajlandóak tudomást venni. Kár, épp a gyermek nagy-nagy kára!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!