2010. augusztus 24., 10:462010. augusztus 24., 10:46
Igen, visszaköszön, megbosszulja, amiért víz helyett paradicsomos szószban kell úszkálnia. Leülök az asztalhoz, kicsit zsibbadtan az egész napos céltalan kóborlástól, nem érzem pontosan, mi, merre, mennyi. Kitöltöm a tokajit, elkezdem a halat. Nem rossz, ahhoz képest, hogy nem is akkora, mint amekkorát a horgász barátaimnak szerettem volna mesélni.
Pár korty bor után valami szúrja a torkom, kínozom, de se le, se fel nem akar mozdulni. Ebből baj lesz, mondom magamban, de mire észbe kaptam, már köhögök is, mint egy kehes, vén szamár. Ám ez sem segít a bajomon, a szálkanyelő felsült a mutatvánnyal. A helyzet fokozódik, hiszen borozás után nem nagyon illik volán mögé ülni, de egy nyamvadt szálka nem éri meg, hogy taxival fuvaroztassam. Egy óra kitartó krákogás és egyre intenzívebb légúti fájdalom után bevállaltam, begyújtottam a vasparipát, és meglátogattam a közeli város kórházának esti ügyeletesét.
Nagyon kedvesen fogadott, a cipőkanalat lenyomta a vesémig, de nem látott semmit. Pedig ott van, mert olyan, mintha sündisznók stoppolnának a torkomban, hátha elviszi őket valami a májamig. Maradok egy beutalóval, menjek a megyeközpontba, ott vannak szuper műszerek, azokkal még a tetűhajszálat is megtalálják.
Elfogadom, mit is tehetnék, kifele menet látom, a pecséten nőgyógyász szakorvost ír, még jó, hogy ő volt ügyeleten, legalább be tudott nézni. Másnap, mert éjjel nem éri meg utaztatni a halat, maradjon csak szépen otthon, elmegyek a kórházba.
Ott azonban járó beteget nem látnak el, vagy gyorsan rosszul leszek, vagy olvassam el szépen a falon, hol találom az orvosok délutáni magánpraxisát. Ez a hal kezd egyre idegesítőbb lenni, ezután mindegyiket visszadobom majd a vízbe, nem fognak az én torkomban sziesztázni. Olyan, mint a paraziták, pedig én meg voltam győződve róla, hogy növényevő. Hallatlan, még a tokaji minőségi félszáraz sem hat rá meggyőzően! Elmegyek a magánrendelőbe, pedig van beutalóm, és fizetem a biztosítást. Sebaj, csak szedné már ki valaki azt a fránya pontyot, adnék neki 10 pontot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok