Szálkanyelő

Igen, visszaköszön, megbosszulja, amiért víz helyett paradicsomos szószban kell úszkálnia. Leülök az asztalhoz, kicsit zsibbadtan az egész napos céltalan kóborlástól, nem érzem pontosan, mi, merre, mennyi. Kitöltöm a tokajit, elkezdem a halat. Nem rossz, ahhoz képest, hogy nem is akkora, mint amekkorát a horgász barátaimnak szerettem volna mesélni.

Pár korty bor után valami szúrja a torkom, kínozom, de se le, se fel nem akar mozdulni. Ebből baj lesz, mondom magamban, de mire észbe kaptam, már köhögök is, mint egy kehes, vén szamár. Ám ez sem segít a bajomon, a szálkanyelő felsült a mutatvánnyal. A helyzet fokozódik, hiszen borozás után nem nagyon illik volán mögé ülni, de egy nyamvadt szálka nem éri meg, hogy taxival fuvaroztassam. Egy óra kitartó krákogás és egyre intenzívebb légúti fájdalom után bevállaltam, begyújtottam a vasparipát, és meglátogattam a közeli város kórházának esti ügyeletesét.

Nagyon kedvesen fogadott, a cipőkanalat lenyomta a vesémig, de nem látott semmit. Pedig ott van, mert olyan, mintha sündisznók stoppolnának a torkomban, hátha elviszi őket valami a májamig. Maradok egy beutalóval, menjek a megyeközpontba, ott vannak szuper műszerek, azokkal még a tetűhajszálat is megtalálják.

Elfogadom, mit is tehetnék, kifele menet látom, a pecséten nőgyógyász szakorvost ír, még jó, hogy ő volt ügyeleten, legalább be tudott nézni. Másnap, mert éjjel nem éri meg utaztatni a halat, maradjon csak szépen otthon, elmegyek a kórházba.

Ott azonban járó beteget nem látnak el, vagy gyorsan rosszul leszek, vagy olvassam el szépen a falon, hol találom az orvosok délutáni magánpraxisát. Ez a hal kezd egyre idegesítőbb lenni, ezután mindegyiket visszadobom majd a vízbe, nem fognak az én torkomban sziesztázni. Olyan, mint a paraziták, pedig én meg voltam győződve róla, hogy növényevő. Hallatlan, még a tokaji minőségi félszáraz sem hat rá meggyőzően! Elmegyek a magánrendelőbe, pedig van beutalóm, és fizetem a biztosítást. Sebaj, csak szedné már ki valaki azt a fránya pontyot, adnék neki 10 pontot.