VEZÉRCIKK – A puding próbája az evés – már csak ennyit mondhatunk, miután Klaus Johannis államfő csütörtökön kihirdette az amúgy általa is hiperoptimistának nevezett 2017-es állami költségvetést. Az igazság az, hogy nem volt más választása – hiába látszik messziről, hogy ennek a pudingnak sem a színe, sem az állaga nem az igazi, s még egy kicsit büdös is.
2017. február 19., 23:302017. február 19., 23:30
Folytathatta volna ugyan a kormánnyal vívott gerillaharcot, és visszaküldhette volna megfontolásra a parlament elé a költségvetést, de ez csak időhúzásnak lett volna elég, a PSD–ALDE-koalíciónak – az RMDSZ támogatásával vagy anélkül – van akkora többsége, hogy pár nap alatt ugyanazt a szöveget küldték volna vissza az államfőhöz, akinek ekkor már muszáj lett volna kihirdetnie azt. Alkotmányossági kifogással is élhetett volna, de szakértői csapata vagy nem talált fogást a költségvetésen, vagy felesleges huzavonának gondolták a lépést.
Nem volt más választása Johannisnak azért sem, mert Sorin Grindeanu miniszterelnök már csütörtök délben a kormányülésen rajta verte el a port, amiért a kormány nem tudja elkezdeni gyakorlatba ültetni a kormányprogramon alapuló büdzsét, és megpróbálta az államfőre hárítani az esetleges kudarcot, mondván, hogy a kihirdetés késlekedése miatt meghiúsulhatnak bizonyos intézkedések. Nos ennek az ódiumát nem akarta bevállalni Johannis, s nem sokkal a kijelentések elhangzása után sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen bejelentette, olyan, amilyen, de ő kihirdette a költségvetést.
Így tehát gyors reakcióval pattintotta vissza a labdát a kormány térfelére, megelőzve ezáltal, hogy ráfoghassák a büdzsébe kódolt kudarcot, és egyúttal cselekvésre kényszerítette Grindeanuékat (vagyis Dragneáékat – ha pontosan akarunk fogalmazni). A labda tehát a kormány térfelén pattog, és várjuk a következő lépést. Jelen pillanatban rajtuk kívül senki sem hiszi, hogy ez a költségvetés megvalósítható, de megkapták az esélyt, hogy bebizonyítsák, mindenki téved, és képesek 14 százalékkal növelni az államkassza bevételeit, hogy a bér- és nyugdíjemelések mellett is 3 százalék alatt tudják tartani a deficitcélt, a gazdasági növekedés üteme pedig az év végére meghaladja az 5 százalékot.
Bízni azonban sajnos tudunk nem bennük, az ártatlanság vélelmét is eljátszották a saját holdudvaruk bőrének megmentésére tett kísérletükkel. De ha az embereket máig utcán tartó, hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelet nem is lett volna, akkor is gyanús lenne ez a puding, amit azonban sajnos nekünk főztek, így – tetszik, nem tetszik – meg kell ennünk. És valószínűleg busásan meg is kell majd fizetnünk érte – adóemelések, új adók vagy pedig egy újabb nemzetközi hitelszerződés kamata formájában. Ha csak – jól bevált szokás szerint – nem a tervezett infrastrukturális beruházásoktól vonják majd el a pénzt, mi pedig álmodozhatunk tovább a kátyúmentes utakról, az országot keresztül-kasul átszelő autópályákról és egy finom csokis pudingról.
Bort, búzát, békességet! – az újév küszöbén szoktuk egymásnak kívánni. A mindennapi étel- és italszükséglet biztosításán túl a békességre való felhívás napjaink felértékelődött, időszerű üzenete.
Van abban valami szimbolikus, hogy a román külügy éppen akkor ad ki rosszalló nyilatkozatot egy, a Trianon előtti Magyarországot ábrázoló atlasz miatt, amikor hathatós magyar közreműködéssel gyakorlatilag eltűnik a két ország közötti trianoni határ.
Gratulálunk a PSD-nek és a PNL-nek: másfél év után sikerült ismét tető alá hozniuk ugyanazt a koalíciót, amelyet tavaly az RMDSZ kipenderítésével ők maguk robbantottak szét – csak éppen kitartó munkájuk eredményeként támogatottsága gyengébb, mint akkor.
JEGYZET – Harmincöt évvel ezelőtt új történelmi korszakba léptünk. A meghurcolt papjával merész szolidaritást vállaló temesvári református gyülekezetben kipattanó szikra lángra lobbanásához nyilván más tényezők is szükségeltettek.
Alaposan keresztbe tettek a zökkenőmentes kormányalakítási és államfőjelölt-állítási terveknek a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) aktuális és expolitikusai.
Előszeretettel ringatjuk magunkat abban az illúzióban, hogy mennyi tanulságot vontunk le a koronavírus-járvány történéseiből. Pedig dehogy.
Szép fejlődés: alig néhány nap alatt a választási manipulációtól a szélsőjobboldali összeesküvésig jutott a romániai elnökválasztási káosz forgatókönyve. És innentől már azért egy kicsit gyanúsabb az egész ügy.
Az alkotmánybíróság úgy járt el, mint a futballpályán az utolsó védő, aki buktatja az ellenfél kapura törő csatárát. Tudja, hogy nem szabályos, amit csinál, de úgy ítéli meg, hogy csak így hárítható el az azonnali veszély.
Ez közel volt: az alkotmánybíróság az utolsó pillanatban meghozott példátlan döntéssel elejét vette annak, hogy a romániai polgároknak vasárnap két rossz közül a kisebbikre kelljen szavazniuk az államfőválasztás második fordulójában.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!