2010. május 26., 11:372010. május 26., 11:37
Azonban amikor viszonylag nyilvánvalóvá vált, hogyan is keveredik a benzin a levegővel a légörvénykamrában, majd ennek a keveréknek a robbanása a hengerfejben hogyan hozza lendületbe a dugattyúkat, amik aztán az erőt közvetítik a hajtókarba, majd a főtengelybe, illetve innen egyenesen a kerekbe, egyből képes voltam tökéletes hármasfordulatot végezni.
De hasonló tapasztalatom volt a számítógép kezelése terén is, ugyanis míg a tanár szét nem bontott egy számítógépet és meg nem mutatta benne azt a milliónyi ketyerét, aminek bugyraiban, tekervényeiben rejtőzik a gép „fene nagy esze”, addig nem tudtam egy egyszerű dokumentumot sem elmenteni. Utóbb viszont sikerült édes öcsémnek bebizonyítanom, hogy még egy villanykörtét sem tudok tisztességesen becsavarni a foglalatba, ugyanis amiatt rendeztem két héten keresztül „gyertyafényes vacsorát”, mert úgy becsavartam az égőt, hogy nem gyúlt fel a villany.
Furcsamód, amikor az öcsém csavarta be ugyanazt az égőt ugyanabba a foglalatba, felgyúlt a villany. Szóval, baj van velem – nem is kicsi – a műszakiak terén, ezt nyugodtan elkönyvelhetem magamról. Érthető, hogy ilyen előzmények után jó hosszú ideig csak kerülgettem, nézegettem a városunkban is működő tejautomatákat. Sőt igyekeztem tisztes távolságról megfigyelni, más hogyan „feji meg” a Vasmancit, mielőtt rászántam volna magam, hogy én is tejet varázsoljak belőle. Aztán egy napon felvértezve minden információval – pénzt bepotyogtatni a megfelelő lyukon, üveget betenni a csap alá, szürke gombot megnyomni – hozzáláttam „tejet bűvölni a gépből”.
De hiába nyomogattam a gombot, mert nem tejelt a Vas-manci, pedig még biztatgattam is, mint anyai nagyanyám hajdanán Virágot. „Ciba nye! Hő te, Manci, hő!” – mondogattam hasztalan, nem is gondolva arra, hogy ez egy gép, nem pedig egy lelkes állat. Miközben ott piszmogtam a szép szürke gép előtt, megérkezett egy autó, két jóvágású fiatalember pattant ki belőle, fürgén emelték le a raktérből a tejeskannát, és friss tejjel töltötték fel az automatát. „Ez bizony csak akkor tejel, ha mi feltöltjük” – nevetgéltek a fiatalemberek, utána már nekem is tejelt a Vasmanci.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok