2010. május 26., 11:372010. május 26., 11:37
Azonban amikor viszonylag nyilvánvalóvá vált, hogyan is keveredik a benzin a levegővel a légörvénykamrában, majd ennek a keveréknek a robbanása a hengerfejben hogyan hozza lendületbe a dugattyúkat, amik aztán az erőt közvetítik a hajtókarba, majd a főtengelybe, illetve innen egyenesen a kerekbe, egyből képes voltam tökéletes hármasfordulatot végezni.
De hasonló tapasztalatom volt a számítógép kezelése terén is, ugyanis míg a tanár szét nem bontott egy számítógépet és meg nem mutatta benne azt a milliónyi ketyerét, aminek bugyraiban, tekervényeiben rejtőzik a gép „fene nagy esze”, addig nem tudtam egy egyszerű dokumentumot sem elmenteni. Utóbb viszont sikerült édes öcsémnek bebizonyítanom, hogy még egy villanykörtét sem tudok tisztességesen becsavarni a foglalatba, ugyanis amiatt rendeztem két héten keresztül „gyertyafényes vacsorát”, mert úgy becsavartam az égőt, hogy nem gyúlt fel a villany.
Furcsamód, amikor az öcsém csavarta be ugyanazt az égőt ugyanabba a foglalatba, felgyúlt a villany. Szóval, baj van velem – nem is kicsi – a műszakiak terén, ezt nyugodtan elkönyvelhetem magamról. Érthető, hogy ilyen előzmények után jó hosszú ideig csak kerülgettem, nézegettem a városunkban is működő tejautomatákat. Sőt igyekeztem tisztes távolságról megfigyelni, más hogyan „feji meg” a Vasmancit, mielőtt rászántam volna magam, hogy én is tejet varázsoljak belőle. Aztán egy napon felvértezve minden információval – pénzt bepotyogtatni a megfelelő lyukon, üveget betenni a csap alá, szürke gombot megnyomni – hozzáláttam „tejet bűvölni a gépből”.
De hiába nyomogattam a gombot, mert nem tejelt a Vas-manci, pedig még biztatgattam is, mint anyai nagyanyám hajdanán Virágot. „Ciba nye! Hő te, Manci, hő!” – mondogattam hasztalan, nem is gondolva arra, hogy ez egy gép, nem pedig egy lelkes állat. Miközben ott piszmogtam a szép szürke gép előtt, megérkezett egy autó, két jóvágású fiatalember pattant ki belőle, fürgén emelték le a raktérből a tejeskannát, és friss tejjel töltötték fel az automatát. „Ez bizony csak akkor tejel, ha mi feltöltjük” – nevetgéltek a fiatalemberek, utána már nekem is tejelt a Vasmanci.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.