2012. július 30., 09:292012. július 30., 09:29
Vagyis az emberiség lassan-lassan kezdi kihozni magából a maximumot. Miután a szombaton véget ért idei Tusványos előadói közül többen is – elsősorban Tőkés László EP-képviselő – a sportból kölcsönzött hasonlatokkal illusztrálták az aktuális politikai helyzetet, adja magát a kérdés: milyen mértékben képesek fokozni tudásukat a politikusok? No, persze nem tiltott „szerek” – azaz eszközök – használatával, hanem olyan, a közjó érdekében kifejtett munkával, amellyel a legkönnyebben elérhetik alapvető céljukat: megszerezni a választók bizalmát, maximalizálni az áhított szavazatok számát.
Noha túlzott optimizmusra ma még nincs okunk, mégis úgy tűnik, hogy a 23. bálványosi szabadegyetemen elmozdulás történt az „erdélyi magyar nemzeti válogatott” kialakítása, a politikai összefogás irányába. Gyakorlatilag nem volt olyan hazai magyar politikus részvevője a Tusványosnak, aki ne szorgalmazta volna ezt az együttműködést, amelyhez Orbán Viktor ezúttal nemcsak erőt, de jó szerencsét is kívánt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az erdélyi magyarságban megvan a kellő erő és akarat az összefogásra, erre alapozva pedig csak remélni lehet, hogy a politikusok nem Fortuna kegyeinek függvényében látnak majd neki az őszi parlamenti választásokra való felkészülésnek.
Hanem példát vesznek a brit fővárosban küzdő olimpikonoktól, és az egészséges, többpárti versenyszellemet megőrizve összeállítanak egy olyan válogatottat – értsd: közös jelöltlistát –, amelynek részvevői attól függetlenül a közös győzelemért küzdenek, hogy amúgy más „politikai klubnak” a tagjai. Ez esetben biztosak lehetnek abban, hogy a közösség nemcsak szurkolással, hanem szavazatával is hozzájárul politikai teljesítőképességük fokozásához.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok