2010. november 12., 11:262010. november 12., 11:26
A rossz tapasztalatok már megvannak, hiszen a két ország uniós csatlakozása óta több százezres nagyságrendben árasztották el Nyugat-Európát a Romániából és Bulgáriából érkezett, nagyrészt roma szármzású polgárok, akiknek egy része nem csupán szociális, de gyakran bűnügyi problémát is jelent a hatóságok számára. Így aztán szinte természetes a francia Európa-ügyi államtitkár kijelentése, miszerint a két ország schengeni csatlakozásáról mindaddig nem kellene dönteni, amíg el nem készül a felkészültségük mértékére vonatkozó jelentés.
Csakhogy mindez már amolyan eső után köpönyeg hozzáállásnak tűnik: az Európai Unió annak issza (és egy ideig még fogja inni) a levét, hogy alig vagy egyáltalán nem felkészült államokat vett fel a tagok sorába. Egyelőre mind Románia, mind Bulgária számára leküzdhetetlen gondot jelent a cigány közösség integrálása, így ezt a problémát a régebbi tagállamokba „exportálták”, amiből viszont azok köszönik szépen, de egyre kevésbé kérnek. Persze Franciaországban belpolitikai érdekek is indokolják a hirtelen szigort – a kormányzó UMP és Nicolas Sarkozy is választási kampánya előjátékának tekinti az ügyet, és borítékolható, hogy miután a polgárok fogadókésznek mutatkoztak a téma iránt, az igazi választási kampánynak is része lesz majd – , ám ez még nem jelenti azt, hogy amúgy a probléma nem létezik.
Márpedig a jelek szerint a régi tagállamok közül néhány azt követően, hogy Románia egyszer már visszaélt az Unió bizalmával, nem szeretne újabb biankó csekket kiállítani azzal, hogy a felkészültsége bizonyítása előtt fölveszi a schengeni övezetbe. Persze a csatlakozás politikai döntés is lesz – ám épp Románia legfőbb érdeke, hogy ne kegyelemből vagy holmi lobbikampány nyomán váljék a schengeni övezet részévé. Ebben az esetben ugyanis a problémák megoldása tovább odázódna, az ország pedig maradna az, aminek ma is sokan tekintik: az Unió fekete báránya.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.