2010. december 07., 10:422010. december 07., 10:42
Miféle hasznot remélhetne egy ilyen lépésből a német állam? Valóban létezik ilyen szándék, vagy csak ijesztgetésnek szánta azt valaki? Ahhoz ugyanis kétség nem fér, hogy egy ilyen perspektíva meglehetősen ijesztőnek tetszik az Európai Unió és az euróövezet valamennyi államában. Németország ugyanis Európa vezető gazdasági ereje, azt jelenti az Európai Unióban, mint az Amerikai Egyesült Államok a NATO-ban.
Az unióba törekvő államok is voltaképpen a német gazdaság védőernyője alá próbáltak befészkelődni. Mert hát ismert tény ugyan, hogy az Unió a német–francia szén és acélközösségből nőtte ki magát, de az is meglátszott az elmúlt évtizedekben, hogy a szövetség mindig is Németország számára volt fontosabb. Rendre a német politikusok mutattak több felelősséget a közös európai jövő iránt. Ez a felelősség pedig a legtöbb esetben pénzben volt mérhető. Amikor Görögország a politikusai felelőtlensége miatt bajba került, hirtelen mindenki Angela Merkel német kancellár felé kezdett sandítani. Tőle várták a mentőövet. És meg is kapták. Németország azonban ugyanúgy demokratikus állam, mint az Unió többi tagállama. Az itteni vezetőknek négyévente ugyanúgy a választók elé kell járulniuk.
Azt pedig kíméletlenül nehéz lehet elmagyarázni, hogy mi haszna származik a német adófizetőnek abból, hogy a német állam afféle pénzes keresztapaként mindenkit kihúz a bajból. Az Unió fejlődéstörténete ismeretében kevéssé tűnik valószínűnek Németország tényleges kilépése az euróövezetből. Ez ugyanis annak a beismerése lenne, hogy megbukott az egyesült Európa projektje, az elmúlt évtizedek német kormányai egymást követve zsákutcába kormányozták az országot. Merkel kijelentéseit inkább a kijózanítás szándékával kiszivárogtatott figyelmeztetésnek kell tekinteni. Az uniós tagállamoknak azt kell megérteni belőle, hogy a német bőkezű felelősségvállalásnak is megvannak a határai. A német adófizető torkán sem lehet akármit lenyomni. Németország sem univerzális fejőstehén.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok