JEGYZET – Mielőtt beteljesedett volna a szólás igaza, a gyors utolérés és lefülelés, hírhedett sánta kutyáink, az országot vezető pártfonadék, hirtelen feltalálta az ellenszert, illetve helyesebben az ellentámadás szerét: megálltak, lecövekeltek, hogy ne látszódjék bicebócaságuk oka, és büszkén feltartott fejjel várták az utánuk loholók beérkezését.
2017. március 28., 23:412017. március 28., 23:41
Ez igen, micsoda ötlet! Gondolom, hamarosan világszabadalmaztatják is, elindítják a győzedelmes romanikum népszerűsítésére a kampányhadjáratot: tanulja meg mindenki, valójában milyen is az igazán jó hazudozás. Hát ilyen! Mi, sajnos, már jó ideje tanulgatjuk saját bőrünkön, de ilyen magas fokra talán még sosem hágott a sánta kutyák hordája. A választások előtt bedobták a létező és lehetetlen ígéretek sortüzét, de a kormányalakítás első pillanatainak bénázása érezhetően megtépázta hitelüket. Próbálkoztak a jól ismert hebegő-habogó tagadással, hogy nem is tudják, ott se voltak, nem látták, nem ismerik stb., és valószínűleg ekkor születhetett meg a taktikaváltás ötlete: nem tagadni kell, hanem büszkén vállalni a hazugságot.
Lényegében nagyon rokon a kezdetlegesebb tagadással és másra mutogatással, de a sűrűn emlegetett hittel láthatóan sikerült más vágányra terelni a kormány békésen állomásozó szerelvényét, s így máris elhitetni, hogy valójában kegyetlenül robog az a fránya vonat. Olyannyira, hogy bár még csak az év első három hónapját tudjuk lassan magunk mögött, a fejlesztési miniszter asszony, akit az államelnök röviden megfosztott miniszterelnöki álmaitól, de épp emiatt megkönnyebbülhetett a bokrok mögül állítólag őt és családját fenyegető életveszélytől, és bejelentette: az idei évre nincs több pénz. Az adminisztrációs testületnek talán még csurran-cseppen valami, de aki azt hitte, hogy a kampányban beígérteknek valós alapjai vannak, az sürgősen váltson hitet.
Hát igen, ismét a hit. Az egyszeri bankrabló is azt mondta, a hite miatt csukták le, ugyanis azt hitte, nem kapják el. Huszonhét év alatt sok kaotikus helyzetet értünk már meg, de ilyen kuszaságot, mint ez a mostani, aligha. Hisz egy másik miniszter azt mondja, nagyon is van pénz, csak a világosan átlátható elherdálási stratégia hiányzik. Közben viszont úgy csúszunk lefele, mint a jobbfajta csúszdákon a vígan ordibáló gyerekek. S ha valaki netán nem értette volna, miért vált hirtelen olyan sürgőssé a börtönök felfrissítése, íme a magyarázat: a büszke sánta kutyafalka hite megingott, s már egyáltalán nem olyan biztos a zárka hűvösének az elkerülése.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.