JEGYZET – Mielőtt beteljesedett volna a szólás igaza, a gyors utolérés és lefülelés, hírhedett sánta kutyáink, az országot vezető pártfonadék, hirtelen feltalálta az ellenszert, illetve helyesebben az ellentámadás szerét: megálltak, lecövekeltek, hogy ne látszódjék bicebócaságuk oka, és büszkén feltartott fejjel várták az utánuk loholók beérkezését.
2017. március 28., 23:412017. március 28., 23:41
Ez igen, micsoda ötlet! Gondolom, hamarosan világszabadalmaztatják is, elindítják a győzedelmes romanikum népszerűsítésére a kampányhadjáratot: tanulja meg mindenki, valójában milyen is az igazán jó hazudozás. Hát ilyen! Mi, sajnos, már jó ideje tanulgatjuk saját bőrünkön, de ilyen magas fokra talán még sosem hágott a sánta kutyák hordája. A választások előtt bedobták a létező és lehetetlen ígéretek sortüzét, de a kormányalakítás első pillanatainak bénázása érezhetően megtépázta hitelüket. Próbálkoztak a jól ismert hebegő-habogó tagadással, hogy nem is tudják, ott se voltak, nem látták, nem ismerik stb., és valószínűleg ekkor születhetett meg a taktikaváltás ötlete: nem tagadni kell, hanem büszkén vállalni a hazugságot.
Lényegében nagyon rokon a kezdetlegesebb tagadással és másra mutogatással, de a sűrűn emlegetett hittel láthatóan sikerült más vágányra terelni a kormány békésen állomásozó szerelvényét, s így máris elhitetni, hogy valójában kegyetlenül robog az a fránya vonat. Olyannyira, hogy bár még csak az év első három hónapját tudjuk lassan magunk mögött, a fejlesztési miniszter asszony, akit az államelnök röviden megfosztott miniszterelnöki álmaitól, de épp emiatt megkönnyebbülhetett a bokrok mögül állítólag őt és családját fenyegető életveszélytől, és bejelentette: az idei évre nincs több pénz. Az adminisztrációs testületnek talán még csurran-cseppen valami, de aki azt hitte, hogy a kampányban beígérteknek valós alapjai vannak, az sürgősen váltson hitet.
Hát igen, ismét a hit. Az egyszeri bankrabló is azt mondta, a hite miatt csukták le, ugyanis azt hitte, nem kapják el. Huszonhét év alatt sok kaotikus helyzetet értünk már meg, de ilyen kuszaságot, mint ez a mostani, aligha. Hisz egy másik miniszter azt mondja, nagyon is van pénz, csak a világosan átlátható elherdálási stratégia hiányzik. Közben viszont úgy csúszunk lefele, mint a jobbfajta csúszdákon a vígan ordibáló gyerekek. S ha valaki netán nem értette volna, miért vált hirtelen olyan sürgőssé a börtönök felfrissítése, íme a magyarázat: a büszke sánta kutyafalka hite megingott, s már egyáltalán nem olyan biztos a zárka hűvösének az elkerülése.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Látogatottsági adatok