2009. január 20., 22:582009. január 20., 22:58
Ennek fényében érthető, hogy Szász Jenő most előre menekül: csatlakozik a nemzeti összefogást sürgető kezdeményezéshez, a bírálatokat elkerülendő pedig hajlandónak mutatkozik a saját EP-lista állítására. Ámbátor a „saját” jelző talán mégsem a legmegfelelőbb, hiszen a Szász által tegnap ismertetett ötlet a Mátyás király meséiből ismert okos lányt idézi, aki gyalog is ment, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is. Ez a lista ugyanis a Szász által javasolt formában MPP-lista is lenne, meg nem is, hiszen a párt égisze alatt ugyan, de az eddig független képviselőként tevékenykedő Tőkéssel az első helyen, valamint a püspök-politikus által javasolt személyekkel a többi pozícióban nyújtanák be a választási hatósághoz. Ami a hivatalos indokláson túlmenően – amely szerint így nyílik lehetőség a széles körű egyzetetés nyomán történő jelöltállításra – még egy dologra rávilágít. Nevezetesen arra, hogy az MPP a jelek szerint továbbra sem képes saját erőből elindulni a választásokon. Ez vélhetően annak tudható be, hogy a párt még mindig híjával van az olyan, köz- és elismert arcoknak, akikkel „el lehetne adni” egy országos listát. Ráadásul a belső konfliktusok miatt – nyílt titok, hogy számos területi vezető látna szívesen mást a párt élén – a már meglevő, ismert arcok sem mind megbízhatóak. Mármint Szász Jenő szempontjából. Ezért lenne ideális Tőkés László az MPP-lista élén, hiszen az ő népszerűségét felhasználva vélhetően több szavazót lehetne rábírni, hogy erre a listára voksoljon.Vélhetően azonban Tőkés is tisztában van ezzel, mint ahogy azzal is, hogy függetlenként továbbra is nagyobb eséllyel pályázna a voksok három százalékának megszerzésére, mint listavezetőként az ötszázalékos küszöb átlépésére. Kivéve persze, ha az mégiscsak az RMDSZ részvételével összeállított, közös lista lenne.
Erre azonban jelen állás szerint nemigen érdemes nagy tétekben fogadni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok