2008. november 14., 16:152008. november 14., 16:15
Miközben a pénzügyi szakemberek, a hitelminősítők, az IMF vagy az Európai Bizottság az ország túlfűtött gazdaságára és a külföldi tőkétől való függőség veszélyeire figyelmeztetnek, a miniszterelnök a vészharang hangjára fittyet hányva bőkezű adakozásba kezdett. Pontosabban kezd majd, amennyiben a három hét múlva esedékes politikai megmérettetésből győztesként kerül ki. A szerdán bejelentett csomag tartalmát elnézve a sárga irigység eheti a világ legfejlettebb gazdaságával rendelkező országait, mert miközben ők a recesszió miatt bizony a fogukhoz verik a garast, lám, Romániában csak úgy szórják az eurómilliókat.
Az első Tăriceanu-csomag (mérget lehet venni rá, hogy a választásokig lesz még több is) dübörgő gazdaság látszatát kelti: 3 milliárd euró az új munkahelyeket teremtő vállalatoknak, a társadalombiztosítási járulékok 10 százalékos csökkentése, a határidőre adózók esetében 5 százalékos adójóváírás, 1000 euró minden munkanélküli alkalmazásáért, 220 millió szociális lakások építésére. És még sorolhatnánk az ország kasszájának rovására tett – magunk közt szólva – igen felelőtlen ígéreteket.
Bizonyára a miniszterelnök is tudatában van annak, hogy Románia kincstára sem feneketlen, és a tervezett kiadásokat csak többletbevétellel lehet kompenzálni, ennek ellenére úgy tűnik, hogy a kormányfő zsebében egy eddig igen jól titkolt ütőkártya lapul, amivel a megnyert választások után (és csakis akkor) egy csapásra megold minden pénzügyi nehézséget. Ám én inkább arra fogadnék, hogy Tăriceanu a kampányidőszakban a politikusoktól megszokott enyhe túlzással fogalmazott csupán. Volt már példa erre a történelem során nem is egy, ám kétségtelen, hogy az ilyen eszközökkel megszerzett hatalom nem vezetett semmi jóra.
Félő, hogy a politikai megmérettetés után a mámorból felébredve, a miniszterelnök a lelkiismeret-furdalástól gyötörve majd megtörik, és Romániába is beköszönthet az „elkúrtuk” időszak. Nem kicsit, nagyon!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok