JEGYZET – Nevelni bármilyen körülmények között lehet, „röptében” vagy útközben, ahol épp szükséges. Jómagam teszem is úton, útfélen, mikor hol.
2017. január 02., 23:392017. január 02., 23:39
Legutóbb egy taxiban tettem: beülök, a sofőr int, hogy üljek le, ő közben nyugodtan folytatja a telefonbeszélgetést. Amikor befejezi, felém bök a fejével, mintegy jelbeszéddel kérdezve, hová mennék. Köszönök, Bună ziua, mire ő foghegyről: Bună!
Na ez az a szó, ami heveny allergiás rohamot vált ki bennem, azonnal érzem, hogy láthatatlanul ugyan, de a lelkem azonnal megtelik piros kiütésekkel, és nagyon kell vigyáznom, nehogy a visszakezet használjam. Megmondom a címemet, és hozzáfűzöm: a jövőben próbáljon meg azzal a köszönési formával válaszolni a klienseinek, ahogyan ők köszöntik magát. Mi, fiatalok, így beszélünk, már nem úgy van, mint régen volt, a rohanó világban… Stop! A jólneveltség nem korfüggő. A tökbunkók minden időkben tökbunkók voltak és maradtak, akinek viszont megadatott az a bizonyos otthoni hét éve… Őt nem érdekli, mondjak rá bármit, ő már nem fog megváltozni. Lelke rajta!
Közben elhaladtunk egy épp aznap megszüntetett kényszermegálló előtt, amiről a sajtó időben közölte a sorsát. Mégis ott ácsorgott jó pár ember, várták a másfelé közlekedő buszt. Nekem pedig felhorgadt didaktikus lényem és megjegyeztem: ezek is biztos amolyan megváltozni nem akarók, akiknek nem jut idejük tájékozódni, most aztán toporoghatnak a hidegben. Nem válaszolt, ám hamarosan megérkeztünk. Kérdeztem, mivel tartozom, mondta 5,5 lej, majd gyorsan hozzátette: 5 lej. Hetet adtam neki, mire máris megváltozott: nagyon köszönte, és a szó legszorosabb értelmében bocsánatot kért. Én pedig nagy kegyesen csak nyomatékosítottam, elhümmögve, hogy lám-lám. Amíg kikászálódtam még kellemes ünnepeket, boldog újesztendőt is kívánt, én megköszöntem, viszontkívántam, és kiszálltam.
Nem először történt meg velem hasonló eset, mivel nemcsak az említett bună okoz lelki kiütéseket, de ha jó napot kívánok, és arra odavágják: jó napot, az legalább annyira. Nem értem, hogyha ebben a fránya rohanó világban otthon, a családban nem jut idő a csemetét nevelni is, az iskolában mi a csudával telik el az osztályfőnöki óra?! Ha értenék a programozáshoz, írnék egy olyan programot, ami alapvető jólneveltségi szabályokra oktatna, kezdve természetesen a köszönéssel. S ha az ifjonc csak ezt-azt odavágna, akkor azonnal lefagyna a teló. Hisz az „okosságához” nem ártana röptében némi jólneveltséget is elkapnia!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!