2010. február 01., 10:302010. február 01., 10:30
A szigetországban a közelgő népszámlálásra újabb egyház alakul, amely a heavy metal fanatikusainak nyújthat majd lelki támaszt. Legnagyobb példányszámú szaklapjuk, a Metal Hammer buzdítására immár 10 ezer fémzenekedvelő csatlakozott a mozgalomhoz.
Itthon is meg lehetne alapítani a romániai magyarok vallási szövetségét, amelyben mindenki rommagyarnak vallhatná magát. Az autonómiatörekvések egyik mérföldköve lehetne, amikor a hazai népszámlálási adatok nyilvánosságra hozatalánál kiderülne, több millió rommagyar vallású él Romániában.
Nem lepődnék meg, ha nálunk is a „nem vallásos” kategóriában jelennének meg ezek a mutatók. Ez a kategória nem összetévesztendő a roma lakossággal, amely az európai ombudsmanok szerint kifejezetten nehéz sorban, diszkriminálva él kishazánk kies, mérgezett tájain.
Véletlenül lehetnek átfedések a két csoport között, de ez a jelenség semmiképp sem tudatos politika eredménye. Ha az lenne, fenyegetve kellene éreznie magát a rommagyar közösségnek, és a nemzetközi jogorvoslatra szorulna, hiszen kilakoltathatóvá válna. Nem azért, mert nem fizeti a számláit, vagy mert antiszociális, hanem mert egy bizonyos etnikai csoport tagja, amely a statisztikák szerint még száz év múlva sem lesz képes kitörni saját korlátai mögül.
A mozgalom nagy sikereket érhetne el, hiszen ha a kisebbségi jogokat nem ismeri el a román törvényhozás, muszáj lesz tolerálnia a szabad vallás gyakorlását, különben nemzetközi jogvitába keveredne. Stratégiai fontosságú tehát, hogy mindenki, aki ma magyarnak vallja magát Romániában, a következő népszámláláskor ne jedit vagy heavy metalt írjon a „vallása” című rubrikába, hanem azt, hogy rommagyar.
A történelmi vallások nem játszanak ezen a meccsen, hiszen azok ma már nem számítanak trendinek. Konzervatív, régimódi, aki vasárnap délelőtt templomba jár, és nem a szombat esti tivornyák fáradalmait piheni ki. A rommagyar vallás liturgiáját mindenki úgy gyakorolhatja majd, hogy nem tesz semmit sem, pusztán alanyi jogon jár neki, mint a magyarigazolvány. Így lesznek majd olyanok, akik „átkeresztelkednek”, hátha ingyen utazhatnak a vonatokon.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.