VEZÉRCIKK – Alig jelentette be hivatalosan, hogy indul a novemberi államfőválasztáson, Victor Ponta máris megadta a korteshadjárat alaphangját.
2014. július 30., 20:032014. július 30., 20:03
Pártja országos tanácsának craiovai gyűlésén elhangzott beszéde egyértelműen arra enged következtetni: a kományfő erőteljes nacionalista kampányt kíván folytatni, amelynek során hangsúlyos szerep jut a jelöltek nemzetiségének. Mondhatnánk, hogy Klaus Johannis valószínűsíthető ringbe szállásával a jelenség természetes, ám egyáltalán nem az. Ponta roppant rafinált, mindazonáltal veszélyes trükkel rántotta elő a nacionalista kártyát, amelyet egyébként az európai parlamenti választás előtt is felmutatott.
„Nem hiszem, hogy a Románia elnöki tisztségére pályázó jelöltnek gondja származna abból, ha nem ortodox vagy román nemzetiségű. De nem akarom, hogy bárki azzal vádoljon vagy azt mondja: hibának számít, hogy román vagy ortodox vagyok a saját országomban” – hangzott a pontai retorikai fogás.
Amivel a nemlétező vádakat emlegető kormányfő gyakorlatilag álproblémát gerjesztett, hiszen senki sem állíthatja komolyan ebben a több mint kilencven százalékban románok és ortodoxok lakta országban, hogy hátránya származhat abból, ha közéjük tartozik. Ponta azoknak a – egy friss felmérés szerint a lakosság 65 százalékát kitevő – választóknak üzent, akik szerint Románia államfőjének román nemzetiségűnek kell lennie. Az ő nemzeti érzelmük húrjait kezdte pengetni, amikor azt sugallta: Nagyszeben lutheránus szász polgármesterének esetleges megválasztása nyomán saját országukban szorulhatnak háttérbe az ortodox románok.
Román politikusok is szóvá tették már, mekkora alattomos húzás ez Ponta részéről, akinek immár egyértelmű felelőssége van abban, hogy a következő hónapok nacionalista, soviniszta hangulatkeltéssel fognak eltelni. Hiszen ne feledjük, a minap a liberális pártból kilépett Ioan Ghişe szenátor is azt állította Johannisról, hogy államfőként nem a román, hanem a német állam érdekeit képviselné.
A történtek után nem kizárt, hogy a román állam iránti lojalitását folyamatosan bizonygató Johannis kénytelen változtatni álláspontján, miszerint származása sohasem vált a hátrányára. Merthogy megtanítják kisebbséginek lenni.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!