JEGYZET – Mint amikor egy kütyü miatt leáll az egész nagy körhinta, és vége a mulatságnak, vagy repüléskor a pilóta ketyegője rendetlenkedik, és robotpilótára kapcsolnak, a parlamentben is meghibásodott valami: a felkentek tudta nélkül sorra mennek át olyan határozat- és törvényjavaslatok, amelyek megvitatásához hosszú időre volna szükség.
2017. április 18., 22:592017. április 18., 22:59
Legutóbb például a nepotizmusnak nemcsak a kifehérítése, de a mennybemenetele is megtörtént annak ellenére, hogy bárkit kérdeztek a szemfüles újdondászok, mindenki határozottan ellenezte. A lényege, hogy ezentúl nem lesz bűn közeli, távoli, egyenes és oldalági rokonok rokonait alkalmazniuk a képviselői-szenátori irodákba, merthogy...
Az indoklást nem hallottam, de ez feltehetőleg az én hibám, hisz nem bújom éjt nappallá téve a hírtévék csácsogásait, mindent túllihegő szenzációhajszolásait, ráérősen bevárom a másnapi, már egy kicsit lehűtött összefoglalást. Ennek a rossz szokásomnak a hátulütője, hogy a józan(abb) értékelés elmarad valami újabb rémhír miatt, nekem pedig meg kell elégednem a kész tényekkel. Most is ez történt. Azt hallottam, amikor sorra kérdezték a valamit is számítókat: a hőscincér főpártvezér kimondta a majdnem elutasítást, a többi megkérdezett pedig ezt ismételgette. Csakhogy közben a robotpilóták a teremben gyorsan letudták a szavazást, minden rendben lett: a „nem tudom, nem láttam, nem hallottam\" szajkószöveg nem egészen új keletű, mondhatni elég réginek is, a felelősség elhárításának jól bejáratott módszere.
Most a legnagyobb hablatyolás az egységes fizetési kategóriák megállapítása körül veri fel a hullámokat, beszélnek erre, beszélnek arra, de mintha épp ők értenék a legkevésbé azt, amit akarnak. Az irodalomból tudom, hogy például Franciaországban, de nálunk is, az első világháború előtti Monarchiában, sőt még azután is nagyon jól működött a közalkalmazottak bérezési ranglétrája. Konkrét példa: Kosztolányi Édes Annájában a végső leszámolás előtti nagy vendégséget épp azért rendezik, mert Vízy méltóságos úr egyik fizetési kategóriából feljutott egy másikba.
És mintha talán a királyi Romániában is működött volna, de ebben nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy most az igazi komoly akarat hiányzik a megvalósulásához, olyan szövevényessé vált a különböző érdek-összefonódások dzsungele, olyan sokan állnak sorba a választási győzelem után beígért állásokért, és valójában olyan kevés a hatalmasra hazudott ígéretpénz, hogy újfent csak valami robottechnika fogja tudni megmenteni a mundér becsületét.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.