JEGYZET – Mint amikor egy kütyü miatt leáll az egész nagy körhinta, és vége a mulatságnak, vagy repüléskor a pilóta ketyegője rendetlenkedik, és robotpilótára kapcsolnak, a parlamentben is meghibásodott valami: a felkentek tudta nélkül sorra mennek át olyan határozat- és törvényjavaslatok, amelyek megvitatásához hosszú időre volna szükség.
2017. április 18., 22:592017. április 18., 22:59
Legutóbb például a nepotizmusnak nemcsak a kifehérítése, de a mennybemenetele is megtörtént annak ellenére, hogy bárkit kérdeztek a szemfüles újdondászok, mindenki határozottan ellenezte. A lényege, hogy ezentúl nem lesz bűn közeli, távoli, egyenes és oldalági rokonok rokonait alkalmazniuk a képviselői-szenátori irodákba, merthogy...
Az indoklást nem hallottam, de ez feltehetőleg az én hibám, hisz nem bújom éjt nappallá téve a hírtévék csácsogásait, mindent túllihegő szenzációhajszolásait, ráérősen bevárom a másnapi, már egy kicsit lehűtött összefoglalást. Ennek a rossz szokásomnak a hátulütője, hogy a józan(abb) értékelés elmarad valami újabb rémhír miatt, nekem pedig meg kell elégednem a kész tényekkel. Most is ez történt. Azt hallottam, amikor sorra kérdezték a valamit is számítókat: a hőscincér főpártvezér kimondta a majdnem elutasítást, a többi megkérdezett pedig ezt ismételgette. Csakhogy közben a robotpilóták a teremben gyorsan letudták a szavazást, minden rendben lett: a „nem tudom, nem láttam, nem hallottam\" szajkószöveg nem egészen új keletű, mondhatni elég réginek is, a felelősség elhárításának jól bejáratott módszere.
Most a legnagyobb hablatyolás az egységes fizetési kategóriák megállapítása körül veri fel a hullámokat, beszélnek erre, beszélnek arra, de mintha épp ők értenék a legkevésbé azt, amit akarnak. Az irodalomból tudom, hogy például Franciaországban, de nálunk is, az első világháború előtti Monarchiában, sőt még azután is nagyon jól működött a közalkalmazottak bérezési ranglétrája. Konkrét példa: Kosztolányi Édes Annájában a végső leszámolás előtti nagy vendégséget épp azért rendezik, mert Vízy méltóságos úr egyik fizetési kategóriából feljutott egy másikba.
És mintha talán a királyi Romániában is működött volna, de ebben nem vagyok biztos. Abban viszont igen, hogy most az igazi komoly akarat hiányzik a megvalósulásához, olyan szövevényessé vált a különböző érdek-összefonódások dzsungele, olyan sokan állnak sorba a választási győzelem után beígért állásokért, és valójában olyan kevés a hatalmasra hazudott ígéretpénz, hogy újfent csak valami robottechnika fogja tudni megmenteni a mundér becsületét.
Donald Trump győzelme nyomán nem oldódnak meg a világ gondjai egy csapásra, sőt gazdasági tervei miatt Európa is aggódhat, de esély nyílhat a háborús konfliktusok lezárására, magyar szempontból pedig gyökeres változás várható a jó irányba.
A körülmények úgy hozták, hogy a világ nagyon sok országában rendeztek választásokat ebben az évben.
Ha a kétségbeesett vagdalkozással ötvözött szánalmas vergődés olimpiai sportág lenne, a román Nemzeti Liberális Párt (PNL) Nicolae Ciucă elnökkel az élen komoly éremesélyekkel indulhatna.
Igencsak elrugaszkodik a valóság talajától, aki az EU-csatlakozásról szóló moldovai népszavazás eredményét úgy magyarázza, hogy azzal az ország végleg demonstrálta elköteleződését a nyugati integráció mellett, jókora csapást mérve ezzel a Putyin-rezsimre.
A román média keményen ostorozza a szerinte orosz befolyás alá került moldovai köztársaságbeli Gagauz Autonóm Tartomány szavazási eredményét. A gagauzok vajon miért nem szeretik a nagyromán jelöltet, és vele együtt az Európai Uniót?
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Látogatottsági adatok