2011. november 04., 11:302011. november 04., 11:30
A módosítások a minisztérium szerint azért szükségesek, hogy a dokumentum megfeleljen az új oktatási törvénynek, amely többek között a magyar tagozat létrehozását is előirányozza. A MOGYE többségi vezetői azonban a jelek szerint a nyílt konfliktust is szívesebben vállalják, mint azt, hogy betartsanak egy olyan törvényt, amely a magyarok számára biztosítaná alapvető jogukat az anyanyelven való tanuláshoz. Ezzel tovább éltetik az 1989 előtti erőszakos románosítás doktrínáját, hiszen ma is az akkori fasiszta-kommunista elvek alapján járnak el, amikor megakadályoznák, hogy az erdélyi és partiumi magyar városokban mesterségesen megvalósított román térnyerés során bevett „bástyákat” legalább részben visszaszerezzék a magyarok.
A legvérlázítóbb, hogy a rektor mindezt az egyetemi autonómiára hivatkozva teszi, amolyan professzori címmel rendelkező Robin Hoodként hadakozva a minisztériummal, mintha a felsőoktatási intézmények önrendelkezése azt jelentené, hogy területükön a rektor pallos- és pénzverési joggal bír, az ország törvényei pedig az egyetem kapujánál hatályukat vesztik. Persze lehet, hogy a ’89 előtti állapotok iránt nosztalgiát tápláló, szekus kötődésektől sem mentes körök szemében ezzel szabadsághőssé válik, a valóságban azonban ezt az állapotot mulasztásos törvénysértésnek hívják, amit a hatályos jogszabályok alapján kell orvosolni. A helyzet attól igazán éles, hogy az ügy nemzetközi dimenziót kapott azáltal, hogy Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet is tárgyalt a rektorral, és leszögezte: a helyzet rendezése alapvetően befolyásolja a magyar–román kapcsolatokat.
A rektor elutasító gesztusa és Băsescu államfő minapi szerbiai megjegyzése nyomán, miszerint Románia nem fogadja el, hogy valaki kérdőre vonja: mit művel Bukarest a romániai magyarokkal, most a határon túli magyarok ügyében egyre intenzívebb diplomáciai fellépést vállaló Budapest térfelén a labda. A határozott magyar fellépés az EU-tagságra váró Szerbiával szemben működött – most a szintén EU-tag Romániával szemben kell megtalálni a kellőképpen józan, de mégis határozott stratégiát.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.