2010. szeptember 28., 10:302010. szeptember 28., 10:30
Közismert – és ezt a hazai bűnügyi statisztikák is alátámasztják –, hogy a munkanélküliség növekedése, az egzisztenciális kilátástalanság, az általános pénztelenség közepette meredeken ível felfelé a bűncselekmények száma, ami többszörös odafigyelést, munkát követel rendőrtől, csendőrtől egyaránt.
Az is tény, hogy a többi közalkalmazotthoz hasonlóan a belügyminisztérium alkalmazottait is ugyanúgy sújtotta a megszorító intézkedések keretében hozott bércsökkentés, mint ahogy az is igaz: alulfizetett rendőrtől nehéz elvárni, hogy hatékonyan felvegye a versenyt a törvénytelen úton milliókat bezsebelő bűnözőkkel szemben. Csakhogy a kevesebb fizetés semmilyen körülmények között nem adhat okot arra a magatartásformára, amelyet rendőrök, csendőrök és börtönőrök produkáltak az állomány tagjainak múlt heti bukaresti tüntetésén.
És itt nem csupán arról van szó, hogy a belügyminisztérium különleges jogállású munkatársai jólneveltséget és civilizáltságot sutba dobva, útszéli, leginkább az alvilági figurákéhoz illő hangnemben szidalmazzák az államfőt és a miniszterelnököt. Hanem elsősorban arról, hogy eközben rendkívül rossz fényt vetnek a rend és a fegyelem szavatolására hivatott intézmény egészére is. Hát miként vegye komolyan, hogyan bízzon ezután a törvénytisztelő polgár a rendőrökben, ha azt látja, hogy – engedély nélküli felvonulásukkal – maguk is vétenek a jogszabályok ellen?
Ilyen körülmények között teljesen természetes volt Vasile Blaga belügyminiszter becsületbeli lemondása. Noha ezt a gesztust a közvetlen felelősöknek – az országos rendőrfőkapitánynak és a csendőrparancsnoknak – kellett volna megtenniük, Blaga helyesen látta be, hogy a belügyminisztérium állományával szembeni súlyos bizalomvesztés nyomán óhatatlanul le kell vonnia a megfelelő következtetést. Sajnos több egykori minisztertársa hasonló válságos helyzetben nem bizonyult ilyen bölcsnek.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.