2008. november 25., 09:332008. november 25., 09:33
Van egy szabály, még ha rögtönzött szabály is, még ha magadnak tiltasz is valamit, még ha tétje sincs az esetleges engedetlenségnek, és rögtön bosszantja a csőrödet. Persze most jön a dac. Cáfolni akarod azt, amit mondtam. „Úgyis meg tudom csinálni. Ha nem akarok gondolni semmire, akkor nem is gondolok.”
Tisztelt olvasó, ha a próbálkozásod után tovább olvasod ezt az írást, akkor te vagy kudarcot vallottál hipotézisem megcáfolásában, és ezért érdekelni kezdtek a továbbiak, vagy korrektor vagy a Krónikánál.
Most, hogy decemberhez közeledünk, lassan tudatosul bennünk, hogy itt a tél. Eddig két, az idei téllel kapcsolatos hírrel találkoztam. Az egyik az, hogy (főleg Brassó, Hargita és Beszterce-Naszód megyében látványosan) beköszöntött, a másik az, hogy a Bucsecs-hegységben ketten valószínűleg végleg eltűntek benne. Merthogy hirtelen beköszöntött telünk van. Persze ezt minden évben olvassuk és halljuk párszor, amikor az önkormányzatoknak mentegetőzni kell a hóban elakadt forgalom miatt. „Az úttakarítók nem voltak felkészülve a hirtelen jött havazásra.” Tisztázzuk. A mongúz sincs felkészülve a kobra villámgyors csapására, csak gyors a reakcióideje. Persze idén tényleg hirtelen jött a tél. Mintha puskából lőtték volna ki.
Kevés dolog van, amit gyerekként úgy vártam, mint telente az első hó érkeztét. Már nem várom. Lehet, hogy ezt jelenti felnőni. Legalábbis ahhoz kapcsolódik. Annyi mindent nem várunk, amit kisgyerekként igen. Minden ilyen nem-várás egy kis felnőttséget jelent a gyermeki várakozáshoz képest. Persze jobb várni valamit, mert az azt jelenti, hogy készen vagyunk rá. Kisebb így a rizikófaktor.
Vannak olyan kérdések, amit soha nem fogok megválaszolni. Például: ha az ágyak élő, gondolkodó lények lennének, miben aludnának? Vagy, ha létezne olyan, hogy nyúlember, mit enne? Répaembert? Persze itt nem éri meg ilyesmin gondolkodni. Van egy hirtelen jött telünk, és kész. Ehhez kell tartani magunkat. Ha semmire sem akarsz gondolni, akkor a legtöbb, amit elérhetsz, hogy a semmire-sem-gondolás ideájára gondolsz. Ha erre sem, akkor halott vagy.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok