2010. február 12., 11:212010. február 12., 11:21
Egyrészt tragikomikus, hogy egy, az uniós forrásokhoz való hozzáférést is érintő jogszabály gyakorlatilag észrevétlenül csúszhat át a parlament valamelyik kamaráján. Előfordulhat, hogy ebben a kormányoldal – vélhetően főleg az RMDSZ illetékeseinek közreműködése – is jelentős szerepet játszott, hiszen a tervezet elfektetése, a szenátusi vita elkerülése által a jogszabály „hallgatólagosan” elfogadtatott.
A parlamenti rendszer átalakítását már önmagában ez a tény is indokolná, de erre rátevődik az is, hogy az RMDSZ-nek most gyakorlatilag mindent elölről kell kezdenie, hiszen a képviselőházban, amely döntő kamara e témában, a szenátusihoz hasonló procedúrákat kell végigjárni a végszavazás előtt. Márpedig egyértelműen fölösleges azért két házat fenntartani, hogy párhuzamosan ugyanazt műveljék – csak épp az egyik fölöslegesen, hisz a végső döntés úgyis a másik kamaráé.
Szó sincs azonban arról, hogy fölöslegesnek tartanánk a szenátust. Csak épp valódi felsőházzá kellene alakítani, amely a képviselőháztól eltérő jogkörökkel bír. Ilyen funkció lehetne, ha például a régiók képviseletének fórumává alakítanák, felügyeleti jogkörökkel, hasonlóan a német Bundesrathoz vagy az amerikai szenátushoz – csak ehhez el kéne fogadni a történelmi vidékeket egy régióba tömörítő, új felosztást. Ami a mostani román reakciókat látva – a retorika a PSD féregnyulványaként működő posztszekus-nacionálkommunista konzervatívoktól a szocdemeken át a liberálisokig gyakorlatilag egyformán gyalázkodó és soviniszta – nem lesz könnyű.
Hiszen a koalíciós társ PDL meggyőzése mellett az e pártokból átnyergelt „függetlenek” jóindulatát is meg kellene nyerni. Mert hogy arra mérget vehetünk, hogy az ellenlábasok a szenátusi példából okulva árgus szemekkel figyelik majd a tervezet sorsát – nehogy véletlenül anélkül csússzon át, hogy ők előadhatnák a témához érdemi hozzáfűznivalót nem tartalmazó, ám annál nemzetféltőbb és magyargyalázóbb szónoklataikat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok