2010. február 12., 11:212010. február 12., 11:21
Egyrészt tragikomikus, hogy egy, az uniós forrásokhoz való hozzáférést is érintő jogszabály gyakorlatilag észrevétlenül csúszhat át a parlament valamelyik kamaráján. Előfordulhat, hogy ebben a kormányoldal – vélhetően főleg az RMDSZ illetékeseinek közreműködése – is jelentős szerepet játszott, hiszen a tervezet elfektetése, a szenátusi vita elkerülése által a jogszabály „hallgatólagosan” elfogadtatott.
A parlamenti rendszer átalakítását már önmagában ez a tény is indokolná, de erre rátevődik az is, hogy az RMDSZ-nek most gyakorlatilag mindent elölről kell kezdenie, hiszen a képviselőházban, amely döntő kamara e témában, a szenátusihoz hasonló procedúrákat kell végigjárni a végszavazás előtt. Márpedig egyértelműen fölösleges azért két házat fenntartani, hogy párhuzamosan ugyanazt műveljék – csak épp az egyik fölöslegesen, hisz a végső döntés úgyis a másik kamaráé.
Szó sincs azonban arról, hogy fölöslegesnek tartanánk a szenátust. Csak épp valódi felsőházzá kellene alakítani, amely a képviselőháztól eltérő jogkörökkel bír. Ilyen funkció lehetne, ha például a régiók képviseletének fórumává alakítanák, felügyeleti jogkörökkel, hasonlóan a német Bundesrathoz vagy az amerikai szenátushoz – csak ehhez el kéne fogadni a történelmi vidékeket egy régióba tömörítő, új felosztást. Ami a mostani román reakciókat látva – a retorika a PSD féregnyulványaként működő posztszekus-nacionálkommunista konzervatívoktól a szocdemeken át a liberálisokig gyakorlatilag egyformán gyalázkodó és soviniszta – nem lesz könnyű.
Hiszen a koalíciós társ PDL meggyőzése mellett az e pártokból átnyergelt „függetlenek” jóindulatát is meg kellene nyerni. Mert hogy arra mérget vehetünk, hogy az ellenlábasok a szenátusi példából okulva árgus szemekkel figyelik majd a tervezet sorsát – nehogy véletlenül anélkül csússzon át, hogy ők előadhatnák a témához érdemi hozzáfűznivalót nem tartalmazó, ám annál nemzetféltőbb és magyargyalázóbb szónoklataikat.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok