2010. május 05., 10:472010. május 05., 10:47
Az IMF nyilvánvalóan csökkenteni akarná a Románia állami költségvetésén tátongó hatalmas lyukat – ami nem is lenne rossz –, csakhogy a jelek szerint a Boc-kormány illetékeseivel folytatott egyeztetések már megint amolyan tűzoltómegoldásokról szólnak, és megint csak a tünetet, nem pedig magát a betegséget próbálják gyógyítani.
Mint amikor a rákra C-vitamint ír fel az orvos, a hozzáadottérték-adó hat, az egységes adókulcs négy százalékkal is várható növelése, ráadásul más adók és illetékek bevezetésének a szándéka tudniillik ezt jelenti. A május hetedikéig tartó egyeztetések végkimenetele bizonytalan, nehezen hihető azonban, hogy az IMF nem érvényesíti valamilyen mértékben akaratát. S mert Romániának nincs, 1989 decembere után soha nem is volt az állami költségvetést (is) segítő gazdaságélénkítő elképzelése – legfeljebb csak holmi sminkelési próbálkozások –, megint mi, a lakosság fogjuk cipelni a nehezét.
Újabb adóterhek, pár százalékkal csak megnövelt általános forgalmi adó, illetve egységes adókulcs révén, legfeljebb annak fogunk örülni, hogy lehetett volna rosszabb is, hiszen a terhek azért mégsem olyan mértékben nőttek, mint ahogyan azokat korábban jelezték. De azért nőni fognak az árak, velük együtt az állástalanok tábora, és így tovább, tovább, végtelenül… Csak az nem érthető, hogy az e tekintetben (is) elpazarolt években például a súlyos adók és illetékek alatt kimúlt vállalkozások továbbéltetésére – tehát a munkahelyek fenntartására és az államkasszába befizetett pénz biztosítására – miért nem fogadtak el soha komoly és működőképes, például valamelyes mértékben tehermentesítő intézkedéseket? Azon az egyszerű ókori római logikán, miszerint apró cseppekből lesz a zápor, azaz sok kis adóból több összegyűl, mint kevés súlyosból. A sok súlyosról nem is beszélve…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok