JEGYZET – Az utóbbi hónapokban alig múlik el nap anélkül, hogy ne jelentenének be legalább egy korrupcióellenes letartóztatást.
2014. június 11., 21:052014. június 11., 21:05
De nem akármilyet és nem is akárhogyan: minél hangzatosabb az illető neve (értsd: minél magasabban csücsül a hatalmi uborkafa ágbogai között) annál inkább csörömpölnek a bilincsek. És annál több sísapkás verőlegény kíséri az emberünket a rabomobilhoz, hogy feje búbját lenyomva betuszkolhassák.
Majdnem minden esetben rajtaütést emlegetnek, hogy aztán halkan elrebegjék: az ominózus megvesztegetés két, három, sőt több esztendeje történt, de mostanáig figyelemmel követték, addig, amíg letartóztatássá érett a valamikori tett. Azért az a nagy sietség, felhajtás, hogy csak úgy füstöl az igyekezetüktől a villanegyed.
Csakhogy ennek az egész akciónak nagyobb a füstje, mint a lángja. Igyekszem meg is magyarázni a véleményem, még mielőtt bárki is rám sütné, hogy én vagyok a minden Corleonékat sutba vágó, fő-fő Keresztanyu, aki az egész országban húzza, vonja, rángatja a szálakat, és minden illetékes azt lesi lélegzetvisszafojtva, mikor rikkantom el magamat, hogy most aztán rajta, ütni kell, fiúk!
Szóval a bábjátékos véletlenül sem én vagyok, hanem a két, egymásra acsarkodó tábor korifeusai. Bár így sem teljesen helytálló, mert a táborok közt abszolút szabad az átjárás, illetve az átülés, de talán még helyesebb, ha át-átülést mondok, hisz a visszatérés hozzátartozik a játékszabályokhoz. Ahogy az épp aktuális viszonyulás is: a morgolódástól a csaholásig, az egymás húsának marcangolásától a szenvedélyes csókokig minden belefér. S aki aznap épp ellenség, arról gyorsan kiderül, hogy így meg úgy.
A pusziparti után pedig megtudja mindenki, hogy nem lopta az összegeket, hanem nyerte, az utcán elszórva találta, vagy éppenséggel örökölte. Nem tudom, más hogy van vele, de én már mérgelődni sem tudok azon, hogy ennyire agyalágyultnak néznek minket ezek a rajtaütők. Hogy azt hiszik, nem látunk át a szitán, nem világos ezeknek a bilincscsörgetéseknek a kampányhangja.
Ha finoman akarnék beszélni, akkor azt mondanám, hogy együgyű, gyerekes viselkedés, de végső soron miért legyek én finom úrinő azokkal, akik rólam és több millió hasonlóról még csak annyit sem tételeznek fel, hogy felnőtt emberek vagyunk. Rajta, üssenek nyugodtan egymáson, marakodjanak vagy csókolózzanak, de minket hagyjanak már békén!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!