2009. február 19., 10:172009. február 19., 10:17
Az utóbbi hetek történései alapján az azóta szállóigévé vált kijelentést nyugodtan alkalmazhatjuk a mai romániai közállapotokra is: a nagyváradi taxisgyilkosságtól kezdve a továbbra is felderítetlen kolozsvári és a brassói fegyveres rablásokon át a Bukarest melletti katonai támaszponton elkövetett fegyverlopásig számtalan esemény jelzi: a bűnelkövetők már nem is egy, de legalább három lépéssel járnak a bűnüldöző szervek előtt.
Azt, hogy a rendvédelem terén mekkora a baj, a belügyi tárcánál a kormányváltást követően lezajlott tragikomikus események is jelzik. Az ott uralkodó állapotokkal szembesülve egy hónapon belül két miniszter is a megfutamodást választotta – ami a vagyoni és személyes biztonságáért aggódó állampolgárt legalábbis aggodalommal töltheti el. Az új belügyminiszter, Dan Nica által bejelentett intézkedések – mindamellett, hogy valóban indokoltak – tűzoltás és eső után köpönyeg jellegűek. Az irodai személyzet operatív állományba való átvezénylése eleve nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek és hatékonynak, míg a rendőri állomány kétezer fővel történő növelése üdvözlendő – csak kérdés, mennyi idő alatt valósul meg, és hogyan sikerül elegendő jelentkezőt találni. A motiváció ugyanis alapvető tényező – márpedig kérdéses, hogyan sikerül meggyőzni kétezer fiatalt, hogy a jelenleg nem túl megbecsült, és anyagilag sem igazán vonzó rendőri pályát válasszák. Az egyszerű állampolgárok nagy része ugyanis még ma is a rossz emlékű milíciával azonosítja a rendőrséget, amelynek tevékenysége nem annyira a védelmezésében, mint inkább a zaklatásában merült ki. Ráadásul a rendőrség eddigi teljesítménye sem feltétlenül járult hozzá ahhoz, hogy helyreálljon az egyenruhásokkal szembeni bizalom – a testületet még ma is a korrupció egyik melegágyaként tartják számon. Márpedig az állampolgári bizalom ugyanolyan elengedhetetlen a hatékony bűnmegelőzéshez és -üldözéshez, mint a személyzeti és technikai fejlesztésre szánható pénz. Amíg ez nincs meg, addig rablónak is szívesebben állnak a fiatalok, mint pandúrnak.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.