2012. április 25., 08:542012. április 25., 08:54
S hogy tulajdonképpen miről is szándékszom beszélni? Nagyvárad kulturális programjainak egymásra szervezéséről. Nem tudom, más nagyobb városokban hogy működik az összeállítás, de bizonyos helyeken vannak havi vagy negyedévi műsorfüzetek, ahonnan időben ki lehet nézni, mikor, hová menne legszívesebben az érdeklődő. Váradon ilyesmi nincs, holott nem mondható éppen sokmilliós metropolisnak, habár mi, itt születettek esküszünk arra, hogy városunk a világ közepe.
Más vidékről valók kissé hőzöngő, nagyszájú alakoknak tartanak bennünket, amiben – mondjuk ezt is ki bátran! – van némi igazság. Jó példa az is, amiről éppen beszélek. Mert a fejetlenül (vagy nagyon is jól megfontolt sunyi hátsó gondolatokkal?!) összeállított rászervezés azt a látszatot keltheti, hogy dúskálunk a programokban. Holott erről szó sincs. És mégis: már egy ideje többször is felvetődött, hogy tulajdonképpen egy aránylag szűk körű közönség vesz részt a legkülönbözőbb kulturális rendezvényeken, s ha valaki netán kételkednék benne, azt meggyőzheti az évente sorra kerülő Varadinum-eseménysor.
Az utóbbi években ugyan a Varadinum szervezői próbálkoznak némi egyeztetéssel, de az év „hátralévő” 51 hetében mi történik? A szimfonikus hangverseny például mindig ugyanaznap, ugyanabban az órában van: csütörtök este 7-kor. Ha erre az időpontra szervez a színház vendégjátékot, bérletelőadást, ne adj’ Isten bemutatót, akkor a törzsközönség az egyik helyre tud csak elmenni. Vagy esetleg egyikre sem, mert a rá-játszás úgy felmérgesítette, hogy már nincs kedve kibújni otthonról. Inkább bámulja a dobozt.
Azok pedig, akiknek esetleg megfordulhatott volna a fejükben az időbeni egyeztetés, elkezdik a sopánkodást: hogy ezek a mai fiatalok nem járnak sehová, csak a számítógép, a laptop, esetleg hétvégén egy klub, de a mai öregek sem különbek, ülnek, bámulják otthon a tévét, elhíznak, lábuk fáj, ha kimozdulnának, frissebbek lennének agyilag is, a mai középkorúakra pedig végképp nem éri meg szót vesztegetni, mert ráfognak mindent a napi rohanó világra, a tipródásra, holott munka után csak tespednek. Ismerős szöveg?! Ajaj! Holott egy kis jóindulattal elkerülhető lenne.
És nekünk, a közönségnek sem kellene folyton ugyanazt mormolnunk, vagyis hogy ezek a mai intézményvezetők még arra sem képesek, hogy elkerüljék a folytonos RÁ-játszást a másik-harmadik intézmény műsorára.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.