A legtöbb kérdőjel a hétfőn szentesített új koalíció programja körül éktelenkedik, hiszen Victor Ponta sorrendben harmadik, immár a magyarok által erősített kormánya gyakorlatilag a liberálisok távozásával megszűnt Szociálliberális Unió (USL) stratégiájának folytatására esküdött fel.

Ami leginkább azt juttatja eszünkbe, mint amikor az elvált férj volt felesége menyasszonyi ruhájába öltözteti, és úgy vezeti oltár elé új asszonyát. Sportnyelven szólva necces, hogy az RMDSZ annak az USL-programnak a végrehajtására esküdött fel, amely arra épül, miként kell újjáépíteni Romániát a hozzá nem értőnek, korruptnak, tolvajnak titulált jobboldal országlása után – amiből ugye a magyar alakulat alaposan kivette a részét.

De hát tudjuk, hogy ezt a kényszerhelyzetet Traian Băsescu kirohanása eredményezte, aki bejelentette: mivel az RMDSZ hatalomra lépésével nemcsak a kormány szerkezete, hanem programja is megváltozik, az alaptörvény szerint Pontának új kormányalakítási megbízást kell kérnie tőle, ellenkező esetben a taláros testülethez fordul.

Ezt próbálják most kivédeni az új koalíció vezetői azzal, hogy nem írtak közös kormányprogramot, attól tartanak ugyanis, hogy a szeszélyes döntéseiről elhíresült alkotmánybíróság az elnöknek ad igazat, ez esetben példa nélküli alkotmányos válság köszöntene az országra. Băsescunak az RMDSZ követeléseivel szembeni berzenkedése is hiteltelen, hiszen amíg az általa preferált pártok kormányoztak az RMDSZ-szel, nem ellenezte a kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvényt. Amely, ne feledjük, eredetileg a jobbközép D.A. Szövetség programja alapján kormányzó Tăriceanu-kabinet napirendjén szerepelt, csak aztán eltűnt a parlament süllyesztőjében.

Végeredményben mellékes, milyen program mentén működik az RMDSZ alkotta új koalíció, úgyis az a lényeg, mi valósul meg belőle. Reméljük, hogy a magyar közösség számára lényeges vállalások nem fognak a Ponta–Antonescu-duó hangzatos, koalíciós programban rögzített választási ígéreteinek – alkotmánymódosítás, régióátalakítás stb. – sorsára jutni.