Felháborító és döbbenetes, hogy Franciaországban múlt héten helybéliek egy csoportja félholtra vert egy romániai roma fiatalt, akit azzal gyanúsítottak, hogy köze lehetett egy rabláshoz.
2014. június 19., 20:592014. június 19., 20:59
Az ilyen esetekben nincs helye az önbíráskodásnak, még akkor sem, ha a fõleg Romániából és Bulgáriából érkezõ, illegális táborokban meghúzódó roma bevándorlók gyakran valóban megkeserítik a polgárok életét. A tettesek kilétének felderítése és a büntetés kiszabása az illetékes hatóságok feladata, amelyektõl ugyanakkor elvárható, hogy etnikumtól, szociális helyzettõl és állampolgárságtól függetlenül mindenkivel szemben szigorúan alkalmazzák a törvény elõírásait.
A romániai roma fiút meglincselõ franciák eljárása tehát felháborító. De ugyanilyen felháborító a román kormány reakciója is. A mindenkori román kormányok már évek óta úgy tesznek, mintha semmi közük nem lenne ahhoz, hogy romániai romák százezrei kerekedtek fel, hogy az EU nyugati, gazdagabb tagállamaiban próbáljanak valamilyen megélhetés után nézni, amely sajnos nem ritkán a bûnözésben merül ki.Victor Ponta miniszterelnök és Titus Corlãþean külügyminiszter most olyan hangnemben vonta felelõsségre a fr
ancia hatóságokat, mondván: a romák elleni erõszakért a francia politikusok idegengyûlölõ retorikája a felelõs, mintha Bukarestnek semmilyen felelõssége nem lenne a romák elvándorlásában. Bukarest stratégiája a romakérdés megoldására a jelek szerint továbbra is az, hogy egyszerûen „exportálja” azt: a román kormány tagjai kezüket dörzsölve nézik, amint az ország polgárainak jelentõs, komoly szociális problémát jelentõ része egyszerûen elvándorol. Addig sem nekik kell különbözõ integrációs programokat kidolgozniuk, illetve pénzt költeniük a gyakorlatba ültetésükre. Aztán amikor valamilyen atrocitás történik, lehet szemforgatva a franciák, britek vagy olaszok intoleranciáját ostorozni.
Persze a romák integrációjának kérdése az egész EU-t érintõ ügy. Amíg azonban Bukarest ezt ürügyül használva más országokon kéri számon azt, amit neki kellene megtennie, addig sok minden nem változik. Legfeljebb még több, önbíráskodásról szóló hír érkezik. És lehet tovább sápítozni, milyen intoleránsak ezek a nyugatiak.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
szóljon hozzá!