2011. szeptember 09., 11:052011. szeptember 09., 11:05
Persze megtörténhet: teljesen véletlen, hogy a pártbejegyzést megóvó román ügyvéd éppen Kelemen Hunor RMDSZ-elnök egyik tanácsadóját, illetve az RMDSZ bukaresti szervezetének elnökét bízta meg az EMNP dossziéjának áttanulmányozásával. Mint ahogy bizonyára az EMNP bejegyzését támogató aláírások is véletlenül kerültek az RMDSZ-közeli sajtóhoz. Nagy kérdés ugyanakkor, mi lesz akkor, ha mindezen véletlen egybeesések ellenére a bukaresti bíróság – felülbírálva az alapfokú ítéletet – úgy dönt, hogy mégsem ellenkezik annyira az európai demokrácia alapelveivel, ha egy politikai párt a társadalom valamely csoportjának érdekeit képviseli, és bejegyzi az EMNP-t. Persze az RMDSZ most birtokon belül van, nem ellenzéki alakulat, mint 2009-ben, amikor rákényszerült, hogy fölvegye európai parlamenti listája élére Tőkés Lászlót, hogy annak népszerűségét kihasználva szerezzen voksokat.
Kormánypártként pedig jóval több eszköz áll rendelkezésére a szavazatszerzésre, mint az EMNP-nek, ráadásul húszéves beágyazottsága, kiépített szervezeti hálózata és sok helyen a művelődési és civil intézmények fölötti ellenőrzés, a pénzosztói szerep birtoklása is növeli esélyeit. Tőkés László és a bejegyzésre váró EMNP viszont csak az RMDSZ mérsékelten sikeres kormányszerepe és egyre nyomasztóbb egyeduralma miatti elégedetlenségre és a magyar kormány támogatására számíthat. Hogy azonban ez sem kevés, az jelzi, hogy az RMDSZ mennyire idegesen fogadja az új rivális megjelenését. A helyzetet bonyolítja, hogy van még egy párt – a már bejegyzett, sőt polgármesteri tisztségeket is birtokló MPP, amelyet viszont az RMDSZ és Tőkés egyaránt elutasít. Tipikusan magyar helyzet – ám ha a nagyjából azonos célokat valló, de azt eltérő eszközökkel elérni akaró politikai szervezetek továbbra is elbeszélnek egymás mellett, és képtelenek lesznek megtalálni az egyensúlyi helyzetet Bukarest és Budapest között, akkor könnyen meglehet, hogy a romániai magyarság új prioritással szembesülhet: meg kell szoknia a parlamenten kívüli állapotot.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.