2010. január 08., 11:432010. január 08., 11:43
Persze a Hunyad és Szilágy megyeiek is megérdemlik az odafigyelést, hiszen a szórvány rendszerint kevésbé képes érvényesíteni érdekeit, mint a tömbmagyarság. Ugyanakkor az RMDSZ érdekérvényesítésének határait is jelzi, hogy a Székelyföldön kívül magyar szempontból jelentős megyéket nem tudott megszerezni – a vaslui-i prefektusi tisztség már a nevetséges kategóriába tartozik. Érdemes elgondolkodni azon is, mekkora haszna lehet a romániai magyar közösségnek az RMDSZ-es prefektusokból.
A korábbi esetek azt jelzik, elég kevés, hiszen amikor az egyik legmagyarabb megye, Kovászna élén RMDSZ-es prefektus állt, a kormánybiztosi intézmény ugyanúgy megtámadta az autonómia-népszavazásról szóló önkormányzati határozatokat, mint a román prefektus által irányított megyékben. A prefektúra működését ugyanis az apparátus biztosítja – a prefektus politikai tisztséget tölt be, még akkor is, ha az előző kormányzati ciklusban megkísérelték közalkalmazottá nyilvánítani. Így aztán hiába állt magyar ember a hivatal élén, a prefektúra hivatalnokai úgyis azon nemzetállami törvények szellemében cselekedtek, amelyek alól amúgy a prefektus sem bújhat ki.
Éppen ezért kérdéses, hogy a presztízsen és azon túlmenően, hogy néhány hűséges pártkatonát sikerült zsíros pozícióba ültetni, valóban annyira jelentősek ezek a tisztségek. Pláne, hogy az RMDSZ korábban épp a túlközpontosított államigazgatás szimbólumának tartott prefektúrák megszüntetése mellett kardoskodott. Persze a szövetség már többször bizonyította, hogy a következetesség addig tart, amíg a pártérdek felül nem írja, ám most – ha már a koalícióba való belépés indoka az volt, hogy kormányon hatékonyabb az érdekérvényesítés – lehetőséget kapott arra, hogy birtokon belülről kezdeményezze a valós decentralizáció útjában álló prefektúrák felszámolását. Ezzel talán sikerülne visszanyernie valamit megkopott hiteléből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok