2010. július 26., 10:462010. július 26., 10:46
Esetleg a fejét locsolgatja a már amúgy is pischwasser állagú ásványvízzel, amit előrelátón betett a táskájába induláskor. A nyár legkellemesebb pontja természetesen az enyhe, kellemes nyári este, kivéve, ha ilyenkor is harmincon fölül ijesztget az a bizonyos higanyszál, mert napsütés – és egyébként minden látható ok – nélkül izzadni még kellemetlenebb, mint egy szaunában. Ablakot nyitva tartani lehet, de nem érdemes, mert a forró hónapokat a szúnyogok szeretik a legjobban. Fagyit is lehet enni, de lehetőleg minél gyorsabban, és nem kell vele megvárni, amíg az ember hazaér a boltból, mert addigra inkább langyos tejeskávéra emlékeztet majd.
Ha csak ezeket vesszük figyelembe, jól hangzik, hogy az ilyen napokon bármikor kopogtatás nélkül benyithatunk egy ilyesféle konténerbe, ahol hűvös van és árnyék, sőt még egy kedves asszisztensnő is, akivel elcseveghetünk, s ha épp ahhoz van kedvünk, még a vérnyomásunkat is megméri. Hát persze, hogy nem fizet neki ezért semmit a város (a rendes fizetésén felül). Persze, hogy nem, hiszen nincs miből, érthető módon. Pedig számtalan lehetőség közül válogathatnának az illetékesek, amivel nemcsak a váradiak komfortérzetét, de még a bevételeiket is növelhetnék.
Első és legfontosabb: ne light ásványvizet tessék adni, hanem hideg sört! Ez annyira egyértelmű, hogy csak egy politikusnak nem jut eszébe. Lehetne valami kellemes zenét is játszani odabent, meg némi olvasnivalóval szolgálni, esetleg beszerezni egy televíziót, akkor a nővérke sem panaszkodna, hogy egész nap csak unatkozik, mert amúgy is óránként legfeljebb egyvalaki tér be. Emellett a konténer kinézete is elég barátságtalan. Tessék szép asztalokat, székeket berakni! A vérnyomásmérő helyett sörcsapot, a karosszék helyett bárszékeket, az orvosi fekvőalkalmatosság helyett kényelmes kanapét. Persze lehetne eleve az összes utcát és teret légkondicionálóval ellátni, de eddig már nem jut a műszaki felkészültségem. Valaki azért azt is feltalálhatná.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.