2011. november 15., 09:322011. november 15., 09:32
Ugyan visszanyúlnak ezzel kapcsolatos élményeim az átkosig, de maradandó traumám nem onnan ered. Ha belegondolunk, akkor a sorban állás a morgolódás mellett reményt is adott arra, hogy mire sorra kerülünk, nem fogy el, amiért éppen álltunk.
Alig egy évtizede azonban már a különböző szolgáltatások ellenértékének a kifizetése végett álltunk úgy sorban, mintha „gosztátcsirkét” osztanának. Lázongtam is becsületesen emiatt. Időm rabolják, hogy elvehessék a pénzem, mondogattam havi rendszerességgel, amikor számlakifizetés volt esedékes. Innen az én traumám.
Sokunk imája talált meghallgatásra, amikor a szolgáltatók is rájöttek, hogy ez tarthatatlan, s lehetővé tették, hogy a bankokban is lehessen számlákat törleszteni. Rövidesen azonban a bankok is kezdtek úgy kinézni, mint a szolgáltatók pénztárai. Megállj, mondták. Érthető módon, hiszen aki banki ügyletért érkezett, annak is sorban kellett állnia, míg a sok becsületes állampolgár ki nem fizette számlatartozását.
Nem hőköltek vissza, hanem lehetővé tették, hogy még egyszerűbben, közvetlenül bankkártyánkról, a bankautomaták közvetítésével „vehessék el” tőlünk a szolgáltatók az összeget, ami őket illeti meg.
Nem, nem óda ez sem a szolgáltatóknak, sem a pénzintézeteknek. Egyikükről sem túl jó a véleményem. Csak egyszerűen jó dolog könnyen és gyorsan túlesni azon, ami elkerülhetetlen.
De legyen már végre a múlté a sorban állás emléke is. Abszurd viccként is rosszul hangzik ugyanis, hogy szerény kis lakótársulásunkban havonta két óra áll a rendelkezésünkre, hogy kifizethessük a közköltséget. Havi két időpont, 18-tól 19 óráig. Hogy akkortájt nálunk már indul a lapzártahangulat, s igen nehéz lelépni – pláne olyan alibivel, hogy számlát kell fizetnem –, mellékes ahhoz képest, hogy amikor negyed 7-re odaér az ember, kiderül, egy ember fizetett addig, s még hatan állnak előtte.
Nem is kerül ilyenkor már sorra „zárás” előtt. A kommunizmushoz képest pedig mindössze annyi változott, hogy amikor ütött az óra, a néni – tényleg az, elmúlt 70, s lehet, hogy rajtunk vezeti le sorban állós frusztrációját, de kicsit mégis megkegyelmez – nem húzza le a rolót, hanem kiszolgálja a még hátralevőket. Ha az időnket rabolja, legalább a pénzünket is elveszi.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok