2012. május 25., 10:282012. május 25., 10:28
A Daniel Oajdea ex-PDL-s képviselő által benyújtott tervezet a magyarok ellen irányul, az indoklás arra a hazugságra épül, hogy a székelyföldi hivatalnokok nem tudnak/nem akarnak románul megszólalni. Ezért az elégedetlen ügyfelek feljelenthetnék a kifogásolt nyelvtudású hivatalnokot, akinek nyelvvizsgát kellene tennie.
A tervezet a Trianon utáni időket idézi fel, amikor a Magyarországtól frissen megszerzett területeken az új román hatalom úgy akarta kiiktatni a magyar hivatalnokokat, hogy románnyelv-vizsgára kötelezte őket. Mindemellett egy olyan, a 19. században gyökerező, totalitárius nemzetállami eszmét képvisel, amely nem vesz tudomást a realitásokról, arról, hogy az országban több mint egymillió magyar él.
A legbosszantóbb egyébként az ilyen kezdeményezésekben az, hogy gyakran azzal indokolják őket: a kisebbségieket rá kell venni a románnyelv-tanulásra, különben nem boldogulnak a mindennapokban. Ez a cinikus „érv” már csak azért is elfogadhatatlan, mert nem az állam feladata, hogy eldöntse: polgárai hogyan boldoguljanak.
Oajdea képviselő – és eszmetársai – figyelmébe pedig az amúgy a magyar hatóságok által gyakran megsértett, de mégiscsak létező 1868-as magyar nemzetiségi törvény 21. cikkelyét ajánlanánk, miszerint „a községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni.” Tehát nem az államnyelv ismeretének hiányát szankcionálta, hanem a kisebbségi nyelv használatát bátorította. Vagyis nagyon úgy néz ki, hogy a politikai kultúra és a törvénykezés szintjén a 21. századi Romániának még mindig van tanulnivalója a – néha joggal – sokat szidott 19. századi Magyarországtól.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.