2010. január 13., 10:132010. január 13., 10:13
Először is a többpártrendszer kiépítése nem jelenti feltétlenül a demokrácia megszilárdulását. Miközben 1990 előtt csak egyetlen alakulatnak, a kommunista pártnak és mindenható vezérének kellett hódolni, a forradalom után húsz évvel ugyancsak az tud érvényesülni, aki elnyeri egy párt, illetve vezetőinek kegyeit, sőt a hatalmi vetésforgóra tekintettel hatékonyabb, ha időnként váltogatja őket.
A tavalyi államfőválasztáskor durva fenyegetésözön zúdult önkormányzati képviselőkre, polgármesterekre, köztisztviselőkre, állami funkcionáriusokra, vállalkozókra, hogy bizonyos jelöltet támogassanak, ellenkező esetben számolhatnak a következményekkel. Közintézményből azért távolítottak el hivatalnokokat, mert nem osztották politikailag kinevezett felettesük szimpátiáját, üzletembereket fenyegettek hivatalos engedélyek visszatartásával, sőt polgármesterek, állami tisztséget betöltő politikusok oda vetemedtek, hogy magáncégek alkalmazottait rúgatták ki az elkötelezett tulajdonossal, csak mert más a politikai krédójuk.
De ugyan hol beszélhetünk a véleménynyilvánítás szabadságáról, amikor ez pártokon belül sem ajánlatos? Lám, a szociáldemokraták legszívesebben betömnék azoknak a száját, akik az államfőválasztás során elkövetett szarvashibák miatt követelnek felelősségre vonást, a demokrata-liberálisok pedig pokolba kívánják a napot, amikor befogadták a párt oligarchi-zálódását ostorozó értelmiségieket. No persze ne próbáljuk abban a tévhitben ringatni magunkat, hogy a magyar pártok kivételt képeznek. Küldött már a református püspökségre építkezési engedélyért RMDSZ-es alpolgármester magyar vállalkozót azért, mert Tőkés Lászlónak kampányolt, az államfőválasztás idején pedig láthattuk, miként szólították tagsága felfüggesztésére az RMDSZ által követendő stratégia kapcsán különvéleménnyel élő Eckstein-Kovács Pétert. Nos, haladtunk előre ’89 óta?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok