Papírforma

Ami azért kissé szomorú, még akkor is, ha a „harmadik út” képviselője, Crin Antonescu is szép eredményt ért el. A nagyarányú részvétel és a számos csalási kísérlet is jelzi: az elnökválasztás nem csupán a pártok, de a polgárok számára is hatalmas téttel bír. Magyar szempontból ugyanakkor ismét csak nem sikerült a mozgósítás: a jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék adatai jelzik, hogy a magyar közösség nem érezte a „sajátjának” az elnökválasztást.

Egyik jelölt ígéretei sem hatották meg, még úgy sem, hogy ezúttal is volt közöttük magyar. A székelyföldieket a jelek szerint egyik magyar politikai oldal sem bírta meggyőzni: sem az MPP, amely a jelenlegi államfő mellett állt ki, sem az RMDSZ, amely Kelemen Hunor személyében olyan jelöltet állított, aki nem rendelkezik a nagy „öregekéhez” hasonló ismertséggel és elismertséggel a magyarok körében. És nem csupán: nem biztos, hogy Borbély Lászlót vagy Frunda Györgyöt ugyanúgy ki merték volna hagyni az államfőjelöltek tévévitájából, mint ahogy azt Kelemennel tették.

Mindemellett az RMDSZ-nek jelölési politikája mellett általános politikáját, a magyarok felé megfogalmazott üzenetét sem ártana újragondolnia. Az elnökválasztás és a népszavazás eltérő részvételi adatai arra világítanak rá, hogy az ellenzéki szavazók egy része nem kívánta voksával legitimálni az alkotmányosság határán táncoló államfői kezdeményezést. A népszavazáson szinte borítékolható volt az igenek győzelme, ám ettől nem sok változik, hisz az csupán véleménynyilvánító jellegű.

Előre vetíti ugyanakkor, hogy Băsescu az eredményre hivatkozva továbbra is a parlament szerepének csökkentését állítja majd kampánya középpontjába. Aminek a folyománya az, hogy a posztkommunista PSD jelöltje kampányolhat majd a parlamentáris demokrácia elszánt védelmezőjeként. És az egészben az a legészveszejtőbb, hogy tulajdonképpen joggal.