2009. november 23., 11:322009. november 23., 11:32
Ami azért kissé szomorú, még akkor is, ha a „harmadik út” képviselője, Crin Antonescu is szép eredményt ért el. A nagyarányú részvétel és a számos csalási kísérlet is jelzi: az elnökválasztás nem csupán a pártok, de a polgárok számára is hatalmas téttel bír. Magyar szempontból ugyanakkor ismét csak nem sikerült a mozgósítás: a jelentős magyar lakossággal rendelkező megyék adatai jelzik, hogy a magyar közösség nem érezte a „sajátjának” az elnökválasztást.
Egyik jelölt ígéretei sem hatották meg, még úgy sem, hogy ezúttal is volt közöttük magyar. A székelyföldieket a jelek szerint egyik magyar politikai oldal sem bírta meggyőzni: sem az MPP, amely a jelenlegi államfő mellett állt ki, sem az RMDSZ, amely Kelemen Hunor személyében olyan jelöltet állított, aki nem rendelkezik a nagy „öregekéhez” hasonló ismertséggel és elismertséggel a magyarok körében. És nem csupán: nem biztos, hogy Borbély Lászlót vagy Frunda Györgyöt ugyanúgy ki merték volna hagyni az államfőjelöltek tévévitájából, mint ahogy azt Kelemennel tették.
Mindemellett az RMDSZ-nek jelölési politikája mellett általános politikáját, a magyarok felé megfogalmazott üzenetét sem ártana újragondolnia. Az elnökválasztás és a népszavazás eltérő részvételi adatai arra világítanak rá, hogy az ellenzéki szavazók egy része nem kívánta voksával legitimálni az alkotmányosság határán táncoló államfői kezdeményezést. A népszavazáson szinte borítékolható volt az igenek győzelme, ám ettől nem sok változik, hisz az csupán véleménynyilvánító jellegű.
Előre vetíti ugyanakkor, hogy Băsescu az eredményre hivatkozva továbbra is a parlament szerepének csökkentését állítja majd kampánya középpontjába. Aminek a folyománya az, hogy a posztkommunista PSD jelöltje kampányolhat majd a parlamentáris demokrácia elszánt védelmezőjeként. És az egészben az a legészveszejtőbb, hogy tulajdonképpen joggal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok