Makkay József
2020. január 27., 09:522020. január 27., 09:52
Véget ért a hétvégén az ökumenikus imahét, amelyet minden évben január 18. és 25. között tartanak világszerte a keresztény egyházak.
Az eseménynek a Kárpát-medence magyarok lakta régióiban kiemelt szerepe van, hiszen az egyhetes elmélkedéssorozatba bekapcsolódik valamennyi történelmi egyház. A településeken a más felekezetű templomokba is eljárnak egymáshoz a hívek és a gyülekezetek lelkipásztorai. De kiváló esemény ez az egy vallású magyar települések számára is, hiszen a környező falvak vagy városok gyülekezeteiből érkező vendéglelkipásztorok új színt hoznak a helyi keresztény közösségek életébe.
Az idei ökumenikus imahét tematikáját a 316 négyzetkilométer területű és 430 ezer lélekszámú Málta keresztény közössége dolgozta ki. Történetükkel a házigazdák visszanyúltak a bibliai időkig. A Róma felé tartó Pál apostol fogolyként a Földközi-tenger közepén fekvő Málta partjainál szenvedett hajótörést. Az itt élő emberek a hajó teljes népességét befogadták, megvendégelték, majd a hajózást elősegítő időjárás beköszöntével útra bocsátották őket. A bibliai történet kiemelkedő fontosságú a máltai keresztény közösségek életében, hiszen Pál apostolnak a szigetre lépésétől számítják saját kereszténységük történetét. Az idei imahét központi üzenetét ez a bibliavers adta: „...nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk...” (ApCsel 28,2)
Megszokhattuk, hogy az ökumenikus imahét évről évre a kereszténységet foglalkoztató fontos témákat állít a figyelem középpontjába, akárcsak az idei. A sorok között ezúttal is ott van a menekültkérdés, amely korunk egyik legégetőbb problémájává vált. Fekvésénél fogva Málta mindig is a Földközi-tenger fontos igazodási pontja volt. A szigetállamhoz tartozó szigetekre sokan ellátogatnak napjainkban is: nem csak Európa és a világ különböző részeiből repülőn utazó turisták, hanem lélekvesztőkön, hajókon érkező menekültek, migránsok is, akik a jobb élet reményében indulnak Európa felé. A Pál apostol életútjának egyik fontos mozzanatát kidomborító téma feldolgozásával a keresztény egyházak választ próbálnak adni a kor kihívásaira, így a migrációs hullámra is. Tökevésükben a keresztények – a krisztusi tanítás szellemében – az elesettek, a segítségre szorulók, a kisemmizettek oldalára állnak.
Első pillantásra e témában mégis ellentmondás mutatkozik. Európa nyugati felében mára a keresztény egyházak legyengültek, templomaik kiüresedtek, és híveiket elnyelte a szekularizáció. Nos, ezek az országok váltak a migráció feltétel nélküli támogatóivá. Ezzel szemben Kelet-Európa népei – közöttük a Kárpát-medence magyarsága – továbbra is az európai történelmi keresztény egyházak derékhadát adják. Magától adódik a kérdés: Európa keleti felében – ahol sokkal hangsúlyosabban őrzik a keresztény örökséget – miért gondolnak mást az Észak-Afrikából vagy Közel-Keletről érkező migránsokkal kapcsolatban, mint Nyugat-Európában? Minél inkább lerázza keresztény gyökereit egy közösség, annál befogadóbb lesz a más kultúrájú emberekkel szemben?
A választ a bibliai tanításokban kellene keresni. Az apostolok igét hirdetni, keresztény örömüzenetet vinni indultak el az akkoriban nagyvilágnak számító Dél-Európa lakott részeire. És nem csak oda. A mai, „modern” nyugati ember – kevés kivételtől eltekintve – nem Pál apostol útját járja. Liberális színezetű megközelítésben egy-egy olyan idézetet ragad ki a bibliából, ami úgymond a feltétlen vendégszeretetről szól, de minden, ami ennek előzménye és szükséges velejárója lenne, arról nagyvonalúan megfeledkezik. Hol vannak már azok az idők, amikor a keresztény igehirdetők küldetésszerűen eljutottak a világnak azokba a régióiba is, ahonnan ma milliók igyekeznek pogány vallásaikkal meghódítani a kereszténységet immár csak nyomokban „őrző” Nyugat-Európát?
Pál apostol hajótörése és megmenekülésének története fontos fogódzót nyújt a hívő keresztény ember számára. Tanításai olyan életmodellt jelentenek, amely nélkül Európának sincs jövője.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
1 hozzászólás