2008. december 15., 09:462008. december 15., 09:46
Ezen termékek jelentős hányada úgynevezett multinacionális üzlethálózatokon keresztül jut el a vásárlóhoz, és hatalmas üzletházakban forgalmazzák őket. Olyan helyeken, ahol óriási kerekes bevásárlószekerekbe lehet rakni a terméket, és plafonig érő polcsorok zúdítják az emberre a rengeteg áruféleséget. Az ilyen helyeken engem leghamarabb a félelem kerít hatalmába, és rendszerint üres kosárral jövök ki. Mert ugyebár, rettentő ciki lenne abban a hatalmas kerekes kosárban, mondjuk egy szelet csokoládét odatolni a kasszához, többre pedig nem futja. Szóval, nem szeretem az ilyen üzleteket, mert igenis, vagyok én annyira régi vágású, hogy inkább a kis sarki boltban vásárolok, ahol a napi bevásárlás mellé nem kötelező módon, hanem szívből és lélekből jön a mosoly. Ahol alkalomadtán még azt is megtudhatom, kinek a fia kinek a lányát vette feleségül, vagy hogy éppen kik válnak, illetve kinek a kicsodája halt meg a tegnap esti szörnyű balesetben.
Na de, fejlődik a világ, és az én kedves kisvárosomban is kezdenek megjelenni a mamutüzletek, amelyek elsősorban az olcsón kínált termékeikkel próbálnak vásárlót szerezni. Minap a mi negyedünkben is nyílt egy ilyen, éppen a kedvenc kis sarki boltommal átellenben. Hozták is a hírt a szomszédasszo-nyok: „siess, mert olcsó, friss csirkemellet osztanak az új üzletben”. Igaz, hogy különösebben nem állt szándékomban csirkemellet venni, de mivel éppen utamba esett, hát benéztem. Nahát, olyan tolongást, mint ami ott volt, utoljára 1989 karácsonya előtt láttam. Mindenki csirkemellet vásárolt, és többen is biztattak: „vegyél te is, olcsó”. Én azonban csak álltam és gondolkoztam: hol vághatták le azt a csirkét, hogyan, milyen körülmények közepette szállították ide, hogy még mindig frissnek merik nevezni?! Aztán átballagtam az út túlsó oldalán lévő kedvenc kisboltomba, és ott megvettem drágán a fagyasztott csirkemellet. Mert tudom, hogy olcsó húsnak... De tovább Önök is tudják...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok