HIRDETÉS
Igaz, hogy némi kis szépséghiba rontja majd az örömünket, mivel nem az írott és elfogadott törvények fogják megszabni mindennapi életünk kis és nagy problémáinak a megoldását, hanem az öklök ereje. Magyarán az ököljog országa leszünk.
Fölösleges álmélkodni, visszakérdezni, hogy 2017-ben-e, az Európai Unió tízesztendei tagságával vállunkon-e, mert a válasz igen. És arra se gondoljon senki, hogy holmi rakoncátlan gyerekek iskolai pofozkodásaiból, külvárosi izompacsirták erőfitogtatásaiból vonom le ezt a kifejezetten szégyenletes következtetést, mert ilyesmire semmiképpen sem vetemednék.
A média épp eléggé részletesen taglalta azt a pár nap különbséggel egymás után következett eseményt, amikor a hazai politikum legmagasabb köreihez tartozó egyének estek egymásnak, a szó legszorosabb értelmében. Szeretném elkerülni a moralizáló, észosztogató magatartást, de sajnos nem tehetem, úgyhogy kénytelen vagyok azt mondani: csodálom, hogy még csak most történt meg mindez és nem sokkal előbb. Mert az addig elképzelhetetlen nyilvános átkozódás és szitkozódás, ráadásul egy büszkén, magát választott szenátorként emlegető személy révén már a 90-es évek legelején elkezdődött, és mivel senki nem lépett fel ez ellen a gyakorlat ellen, tartott is mindaddig, amíg az illető bírta hangerővel.
Az agresszivitás váltóbotját aztán átvette tőle a matrózkocsmákban szocializálódott többrendbeli miniszter, majd főpolgármester és végül államelnök, aki már nemcsak a szájkaratét művelte előszeretettel, de oda is csapott egy gyereknek, mert nem éljenezte kellőképpen. Aztán hebegett-habogott, hogy nem volt jó a szájon vágást rögzítő felvétel, meg ki tudja, milyen csúnyát mondott a gyerek, az elmúlt napok elhíresült bunyói után viszont kijelentette: ő többet olyan tévéműsorokban nem hajlandó fellépni, ahol ezek a megátalkodott személyek jelen vannak. Lábjegyzettel nem látta ugyan el kijelentését, de érteni engedte, hogy azért, mert ő egy makulátlan, hótiszta, ma született bárány.
S ha a falkavezér így, akkor a püfölésekben részt vevők sem maradtak alább, rezzenéstelen arccal mondták: nem történt semmi különös. A legszörnyűbb, hogy mindkét esetben az ellentétes pártállás volt a casus belli, s a saját táborukból valók még nyilvános dicséretben is részesítették őket. Ez azt jelenti, hogy a választásokig odáig fajul majd a helyzet, miszerint többfordulós, kiütéses meccsekre számíthatunk addig?!
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.
Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.
Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást.
Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.
Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.
Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.
Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusán pártelnökké választott szőke kormányfő érezhetően magabiztosabban mozog a politikában, de nem kétséges, hogy csupán epizódszerep jár neki a Dragnea utáni nagy átmenetben.
Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...
Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...
Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy ...
