2012. március 19., 09:132012. március 19., 09:13
Ráhagyta a tanító nénire a kijelentéseket, s hogy imigyen rögzítsék agyában a társadalom kötelező rendjét. Rögzült is annak rendje és módja szerint, mígnem a túlbuzgó emberjogi harcosok akciói nyomán nem kezdett felborulni az egész. Az egyenlőség az ember talán legcsodálatosabb vívmánya – a szabadság mellett. Nem véletlen, hogy a Bastille-nak rohanó tömeg 1789-ben e kettőt tűzte zászlajára, megtoldva a harmadikkal, a testvériséggel. Gyönyörű jelszavak, csak túl hamar kiderült, hogy az egyenlők között van egy sor egyenlőbb, a szabadság pedig nem ritkán abban nyilvánult meg, hogy egy valakinek szabad volt mások fejét levágatni, amazoknak pedig szabad volt szó nélkül a nyaktiló alá hajtaniuk a fejüket.
De ahogy telt az idő, kezdett szépen kikristályosodni az emberi szabadságok gyűjteménye, egészen addig, amíg holmi szerencsétlen eszementnek nem jutott eszébe néhány, a nevetségesség fogalmát is kimerítő blődség. Amilyen például az egyhavi kötelező apai szülési szabadság. Ezek a csökkentett felfogóképességű törvényhozók semmi áron nem hajlandók elfogadni, hogy a szabad választás és a kötelezés nem ugyanaz. Jó pár éve hallottam először valamelyik skandináv állam vonatkozásában, hogy ha olyan a szülők munkaköre, illetve úgy látják jónak, akkor ne az anya maradjon otthon a gyermek első éveiben, hanem az apa.
De akik kötelezik „a teremtés koronáját” a grízpapa kavargatására, azok elsősorban azzal tévedtek, hogy a sorrendet nem ismerték fel. Mert ha így látják, akkor első lépésként azt kellene kötelezővé tenniük, hogy minden családban a második gyereket kizárólag az apa szülheti a világra, s majd csak azután jöhet a grízkevergetés. Persze csak miután azt is megtanulta, mit tegyen, hogy ne kozmáljon oda a pép, ne fusson ki a tej, a szoptatásról, pelenkázásról már nem is beszélve. Mert ha ezeket nem tudja, akkor hiába oktatta ki a feleségét a kőfejtés, vagonrakodás és hasonló finom kis női munkák rejtelmeiről, az asszony ugyanúgy nem fog elboldogulni a férj munkahelyén, ahogy a frissen szült apuka tejbepapija is odakozmál, ha nagyon belefeledkezik majd csecsemője kis sapkájának horgolgatásába.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok