2012. november 08., 08:272012. november 08., 08:27
Az, hogy az Egyesült Államok és a világ számára jó vagy rossz, hogy ő győzött, annak nyomán dől majd el, hogyan kezeli a problémákat, amelyek a súlyos államadósságtól a munkanélküliségen át az ország világpolitikában betöltött pozíciójának megingásáig terjednek.
Demokrata elnökként sok esetben jellegzetesen baloldali, az államnak a polgárok életében nagyobb szerepet szánó politikát folytatott, és az eddigi ígéretek alapján ez a gyakorlat folytatódni fog. (Ellentétben a republikánus Romneyval, aki üzletemberként a klasszikus laissez faire-kapitalizmus híve, és talán éppen ez az egyik ok, amiért veszített, hiszen a Wall Street egyes hírek szerint őt látta volna szívesen a Fehér Házban, márpedig arról a Wall Streetről van szó, amely a világgazdasági válságot okozta.)
A munkanélküliséget állami beruházásokkal szorítaná vissza, megnyirbálná a cégek adókedvezményeit, és a külföldön harcoló amerikai csapatok létszámának csökkentése révén megtakarított összegeket is a gazdaság élénkítésére költené. Mindez jól hangzik, azonban kérdéses, hogy milyen mértékben valósítható meg a fojtogató államadósság béklyójában. A bankóprés beindítása még tüneti kezelésnek is kevés lehet, ráadásul a deficitet eddig készségesen finanszírozó Kína korábban figyelmeztette Washingtont: konkrét megoldást vár az adósságproblémára.
Egyértelmű, hogy Peking nagyon nem szeretné, hogy Washington infláció gerjesztésével „csökkentse” államadósságát. Ha már Kína: Washingtonnak kezelnie kell azt a helyzetet, hogy a világ ismét többpólusúvá válik, és a nagyok asztalánál Kína mellett Brazília és persze Oroszország is helyet követel magának. Arról nem is beszélve, hogy a jelek szerint nemigen tudja, mihez kezdjen Iránnal és Szíriával – a közvetlen katonai beavatkozás ma nem opció, de az ország tekintélyének megőrzése is fontos. Egyik sem kis probléma – csak remélni tudjuk, hogy Obama képes lesz megbirkózni velük. Hiszen döntései az egész világ jövőjét befolyásolják majd.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.