2010. január 05., 10:172010. január 05., 10:17
Kíváncsi vagyok, megerősítette-e a gesztus azoknak a honi magyar véleményformálóknak az identitástudatát, akik rendszerint sértődötten kérték ki maguknak a „lerománozást”, valahányszor az államfő olyanokat nyilatkozott, hogy valamennyi román elnöke kíván lenni.
Egy államfőtől – sőt még egy miniszterelnöktől, parlamenti képviselőtől vagy polgármestertől is – persze teljes joggal megkövetelhető, hogy megfelelő súllyal képviselje az országban élő nemzeti kisebbségek érdekeit is, túlzás azonban elvárni, hogy az államot alkotó polgárok emlegetésekor külön kitérjen a nem románokra is. Vagy ha leszögezzük, hogy mi, erdélyi magyarok csupán „állampolgárságilag” vagyunk románok, akkor az egyenlő bánásmód elve alapján követeljük meg ugyanezt a többi bukaresti politikustól is.
És ahelyett, hogy az RMDSZ által a választási kampány során Johannis-projekt fedőnéven futtatott jelölt vereségét siratjuk, gondolkozzunk csak el azon, mikor kapott volna Tőkés László magas rangú román állami kitüntetést, ha Mircea Geoană költözik a Cotroceni-palotába… Băsescu „multikulturális” újévi köszöntőjén túllépve engem inkább az aggaszt, hogy az államfő a jelek szerint beköltözött az önmagának a nép televíziója titulust vindikáló bukaresti panelcsatorna, az OTV stúdiójába.
Meg lehet érteni, hogy a kampány során iránta tanúsított, enyhén szólva sem pártatlan magatartása miatt az elnöknek nem fűlik a foga a két nagy hírtévéhez, viszont több órán keresztül osztani az észt a román audiovizuális média szennyadóján – mint ahogy tette azt két nappal szilveszter előtt – több mint hiba, bűn. Nem másért, de ha egy államelnök sokszor teszi tiszteletét egy olyan tévénél, amely a szakmában annyit ér, mint a zenében a manele, legfőbb erényei közé pedig a népbutítás tartozik, akkor ezt sokan fogják értékrendnek tekinteni. Márpedig ezért nem volt érdemes újabb öt évet nyerni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok