2010. március 03., 10:332010. március 03., 10:33
E válaszból sokan csak annyit vettek észre, hogy az államfő megint jól odapörkölt a médiamoguloknak, akik ostorozására a választási kampányát is építette. Akiket olyan kétes hátterű üzletemberekként próbált bemutatni, akik a háttérből akarják dirigálni a politikát, és üzleti érdekeiknek megfelelően kímélet nélkül törnek pálcát egyik vagy másik politikus feje fölött. Szóval, bizonyára sokan szórakoztak is e kijelentésen, és elkönyvelték, hogy az államfő tényleg egészséges, szavaival is hozza a régi formáját.
Pedig hát e kijelentés éppen egy olyan neurotikus tünetről árulkodik, mely meglehetősen gyakran tetten érhető a hazai politikusok és a sajtó kapcsolatában. Megannyi politikai vezető gondolja azt, hogy aki újságíró, az kivétel nélkül bértollnok. Zsoldos, akinek egyetlen önálló gondolata nincsen, aki a nap 24 órájában a háttérben meghúzódó tulajdonosok utasításait követi. Ha pedig kérdései vannak, azok a mogulok mögöttes szándékait fedik.
És ilyenkor már nem is a kérdésre válaszolnak, hanem arra a vélt összeesküvésre, amelyet a kérdés mögé gondolnak. Olyanformán, mint a nyuszika, aki azzal a szándékkal indul a medvéhez, hogy elkérje a létrát, de mert az úton végig azt hajtogatja, hogy a medve úgysem fogja odaadni, ezért, amikor odaér, már csak azt üvölti: „Tudod mit? Fújd fel a létrád!”
Ezt tette Traian Băsescu az egészségéről kérdező újságírókkal. Pedig hát, ha baj van az államfő egészségi állapotával, az mindenképpen közérdekű információ. Olyan, amire okkal kérdez rá az újságíró. Az efféle neurózis a hazai magyar elöljáróknál sem ritka; pedig hát a munkáját lelkiismeretesen végző, energiáit a köz érdekébe állító politikus és a hasonló szellemben dolgozó újságíró viszonyának nem kellene szükségszerűen rossznak lennie. Egy-egy ledorongoló nyilatkozat után sokakban ébred az az érzés, hogy a politikusnak mégiscsak van valami takargatnivalója. Különben nem így válaszolna.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok