Marius Budăi szociáldemokrata munkaügyi miniszter a hírtévék állandó szereplőjeként szinte könnyezve hajtogatja, mennyire fontos a „szeniorjaink, szüleink, nagyszüleink” iránti gondoskodás.

A liberálisok – élen a tábornok miniszterelnökkel – előbb nem értettek egyet a két számjegyű emeléssel, merthogy nem bírja el a költségvetés, Klaus Iohannis államelnök állásfoglalása nyomán azonban hirtelen változtattak a véleményükön, és most már ők is amondóak, hogy a 15 százalékot meghaladó pénzromlással egyenértékű nyugdíjnövekedést kell végrehajtani januártól. Ezt mondja az RMDSZ is, csakhogy neki se munkaügyi, se pénzügyminisztere a kormányban, tehát könnyebben kalkulál a két román nagypárthoz képest.

Csakhogy időközben a szocdemek – munkaügyi miniszterük révén – újabban már csak 10 százalékos emelést emlegetnek, úgyhogy az érintettek már nem győzik követni a variációkat.

Tulajdonképpen arra megy ki a játék a koalícióban, hogy mindhárom politikai alakulat a jó fiú szerepében kíván tetszelegni a választók szemében, és maga akarja learatni a nyugdíjemeléssel járó babérokat, vagyis az időskorúak voksait. Nem véletlenül, hiszen a nyugdíjasok körében óriási az elégedetlenség, az érdekvédelmüket ellátó szervezetek nemrég országszerte tüntetésbe fogtak, követelve az időskori juttatás 26 százalékos emelését. Ami a fogyasztói árak reális emelkedését tekintve teljesen jogos elvárás lenne, csakhogy az eltérő pártszínezetű kormányzati illetékesek egymásra licitálása közepette arról már kevés szó esik, hogy mekkora emelést bír el a költségvetés. Merthogy a 11 milliárd lejes többletkiadást feltételező 10 százalékos indexálás állítólag még beleférne, az ennél nagyobb emelés azonban a költségvetési deficitet hizlalná, nem beszélve a nyugdíjrendszeren tátongó, évről évre növekvő hiányról.

És sajnos azt sem veszik számításba a kalkulusok során, hogy differenciáltan kellene emelni a nyugdíjakat, hiszen elsősorban annak a 4,3 millióra rúgó időskorú esetében indokolt a nagyobb, akár 15 százalékot is meghaladó indexálás, akiknek a juttatása kevesebb 3000 lejnél, sőt mindössze néhány száz lejt tesz ki, ami egy uniós tagállamban egyszerűen gyalázatos. A 4–5 ezer lejes vagy ennél magasabb illetményben, speciális nyugdíjban részesülők beérhetik ennél kevesebbel is.

És ha már elérkeztünk a különleges nyugdíjakhoz, azt is meg kell állapítani, hogy a romániai politikai osztály évek óta képtelen rendet vágni ezeknek a speciális illetményeknek a dzsungelében. Legyenek hatalmon vagy ellenzékben, időről időre mindegyik párt előáll a farbával, hogy rendezni kell a különleges nyugdíjak helyzetét, ami pénzügyileg is fenntarthatatlanná válik előbb-utóbb (erre figyelmeztetnek külső megfigyelők, köztük a Világbank is), de a társadalmi igazságossággal is szembemegy.

Viszont a nagy fogadkozások ellenére mindannyiszor kiderült, hogy valójában nincs politikai akarat ezeknek a nem hozzájárulás-alapú illetményeknek a kivezetésére, esetleg megadóztatására, az ezt célzó jogszabály-módosításokat rendre úgy alkotják meg a törvényhozásban, hogy aztán nem állják ki az alkotmányosság próbáját. Például az RMDSZ is azt képviseli, hogy töröljenek el valamennyi speciális illetményt, vagy hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt senki ne részesüljön a szolgálati nyugdíjból, eközben azonban nemrég maguk a szövetség törvényhozói kezdeményeztek béremelést a honatyák számára, amitől aztán a közfelháborodás hatására visszakoztak.

Újabban néhányan az ellen emeltek kifogást, hogy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete közhasznúvá nyilvánításával immár a szervezet tagjai is részesülhetnek nyugdíj-kiegészítésben, ami úgymond erkölcsi aggályokat vet fel a speciális nyugdíjak rendszerét kifogásoló médiamunkások esetében. Ami elvileg helytálló lenne, csakhogy ha már jár neki, akkor egy pilótával, diplomatával, törvényszéki bíróval, honatyával ellentétben ugyan miért ne igényelhetné az újságíró is ezt a juttatást?

Ettől persze fennáll az a kérdés is, hogy akkor miért nem kapnak hasonló illetményt egyéb kategóriák is, vagy miért nem törlik el mindenki számára, és valamennyi adófizetőnek az alapján folyósítsa majd az állam a nyugdíjat, amivel aktív dolgozóként hozzájárult a nyugdíjalaphoz. Nagyon úgy fest, e téren csak egy, a nyugdíjak kifizetését veszélybe sodró gazdasági-pénzügyi válsághelyzet hozhat érdemi változást, amitől a jelek szerint nem is állunk olyan messze.