2012. szeptember 03., 09:282012. szeptember 03., 09:28
Ezzel azt sugallja, hogy a román kormány nem azok mellett áll, akik a magántulajdon védelme és a jogbiztonság mellett törnek lándzsát, sőt inkább vegzálni kívánja őket, amiért egy jogfosztó bírósági ítélet miatt tiltakoznak. Persze eddig is sejtettük, hogy a kommunisták által ellopott, magyar tulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatása úgy hiányzik a bukaresti hatalomnak, mint halnak a bicikli, de most már biztosan tudjuk. Más kérdés, mennyiben minősül nyomásgyakorlásnak egy tiltakozás.
A szentgyörgyi demonstráción mintegy huszonötezer polgár fejezte ki utólagosan elégedetlenségét az ítélet miatt, amelynek nyomán elvileg bármikor bárkit kiforgathat a hatalom a vagyonából mondvacsinált bizonyítékok alapján. Igaz, az ítélet még alapfokú, de huszonötezer egyszerű állampolgár – még akkor is, ha ez tekintélyes szám – egy kétórás tüntetésen legfeljebb jelezni tudja a fellebbviteli bíróság felé, hogy jogsértőnek tartja az ügyben korábban megszületett döntést.
Nyomásgyakorlásnak az nevezhető, ha befolyásolják vagy megfenyegetik a bírákat – mint ahogy tette ezt a Ponta-kormány, amikor az eltávolítani kívánt államfő embereinek titulálta például az alkotmánybíróság tagjait, vagy amikor a menesztésüket fontolgatta. Lendületes akciója nem is maradt eredmény nélkül – annak nyomán máris elúszni látszik a schengeni csatlakozás. De térjünk vissza a Mikó-ügyhöz: a szombati tüntetés sikeres kezdetként jellemezhető, hiszen a békés magyar erődemonstráció mellett a kormányfő sem mehetett el szó nélkül.
Ponta reakciója jelzi, hogy a hazai és nemzetközi közvéleményt megszólító tiltakozó akciókra szükség van – azoknak azonban nem az igazságszolgáltatást, hanem a mindenkori bukaresti hatalmat kell célba venniük. Csak hogy jelezzük: a nyomásgyakorlás mellett az elnyomás is tűrhetetlen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Látogatottsági adatok