2008. november 24., 23:352008. november 24., 23:35
Ha időm engedi, és vicceket, vagy elgondolkodtatóbb dolgokat kapok barátoktól, ismerősöktől, jómagam is továbbküldöm azokat. Ilyenkor a spamszűrő szerepét is betöltöm, ha ugyanis sikító frászt kapok valamilyen orbitális marhaság láttán, akkor a továbbítás helyett a törlésre kattintok, megmentve az emberiség fennmaradó részét az ilyen irányú szenvedéstől.
A levelezésnek számomra kevésbé szimpatikus műfaja a nyílt levél. Tudják, amikor valaki ahelyett, hogy egyenesen a másikkal közölné mondandóját, a sajtót választja, hadd lássa azt ország-világ. Az olvasó ilyenkor eldönti, elolvassa-e a nyílt levelet, vagy egyszerűen továbblapoz. Az újságíró azonban, aki szakmájából kifolyólag közvetlenül is megkapja ezeket a nyílt leveleket, akarva-akaratlan is elolvassa, hiszen minden információra szüksége van. Tehát értik: X ír Y-nak, Y válaszol X-nek, majd ismét X Y-nak, és folytathatnám. Közügyük van, hát nyíltan leveleznek. De az Isten szerelmére, miért nem egymással??? Esetleg találkozhatnának, akár tárgyalni is leülhetnének, talán mindenkinek hasznosabb lenne.
Az utóbbi néhány napban gonosz gondolatom támadt, miközben akarva-akaratlan nyílt leveleket olvastam. Vajon mit szólna a feladók bármelyike, ha levelüket egyetlen kattintással továbbítanám a címzettnek, vagy a nekik szóló választ továbbítanám címükre?
Zárjuk rövidre a történetet, ne kelljen szorongva várniuk a másnapi újságot, értesüljenek csak első kézből a másik fél álláspontjáról. Eddig még nem vetemedtem erre, de félő, hogy egy napon a kísértés győzelmet arat. Vagy talán a békeharc mintájára nyílt levelet kellene írnom a nyílt levelek ellen?
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.