2009. március 12., 11:372009. március 12., 11:37
Csupán annyit kellett volna tennie, hogy megadja nekik a bankszámlaszámát, befizeti a kezelési és ügyintézési díjat, és ők majd intézkednek a továbbiakban. Nem tudom, mi lett aztán, mert nem jelentkezett többé. Gondolom, most már valamelyik egzotikus üdülőhelyen áztatja a lábát az óceán kékjében, közben meg a fűszoknyás szöszik finom koktélokkal kényeztetik. Jó neki – irigykedtem. Másnap én is kaptam egy e-mailt, amiben azt írták, pontosan egymillió angol font van számomra félretéve. A meglepetés, ami kiült az arcomra, hirtelen leejtette az állam. Amikor összeszedtem a mimikai izmaim, láttam, nincs más tennivalóm, csak a címem kell megadnom, és már jön is a kövér csekk. Egye fene, gondoltam. A nagy testvér úgyis minden percben figyel, mit számít, ha megadom a címem, már mindent tudnak rólam. Megadtam nekik. Vissza is írtak hamar, mert annyira nekem akarták adni azt a pénzt, hogy valakit azért fizetnek, lesse, mikor jelentkezem. Azt írták, rendben van, Európa bármelyik részére elhozzák az utalványt, csak egy bizonyos Mister angliai lakáscímére el kell küldenem egy itteni átlagfizetés háromszorosát, mert meg kell ám fizetni az értékes küldemény felügyeletét. Ez a Mister biztosan biciklivel, inkognitóban hozza a papírt, és sutyiban, az éj leple alatt majd belopja a párnám alá. Ezt a díjat meg majd ő kezeli, hiszen kell egy jó kerékpár neki, meg hátizsák is, sok szénhidráttal, a kimerültség enyhítésére. Kezelési díj, ami egyenesen az ő kezébe megy. Nem bízzák a véletlenre, nincs benne sem a bank, sem a postás. Az a sanda gyanú merült fel bennem, hogy ma is elmarad a rekordnyereményem. Ám egy cseppet sem aggódok, mert holnap majd biztosan kapok egy újabb levelet, amelyik arról értesít, én lettem a százmilliomodik klikkelő, és enyém a fél spanyol Riviéra, csupán pár száz dollárt kell fizetnem a papírokért. Az az egyetlen baj, hogy ezek a levelek mindig hó végén jönnek, amikor épp sem nálunk, sem a szomszédban nincs egyetlen zöldhasú sem a családi széfben. Általában négy napon belül jelentkezni kell a pénzzel, másként elesik a nyereményeső.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok