2009. március 12., 11:372009. március 12., 11:37
Csupán annyit kellett volna tennie, hogy megadja nekik a bankszámlaszámát, befizeti a kezelési és ügyintézési díjat, és ők majd intézkednek a továbbiakban. Nem tudom, mi lett aztán, mert nem jelentkezett többé. Gondolom, most már valamelyik egzotikus üdülőhelyen áztatja a lábát az óceán kékjében, közben meg a fűszoknyás szöszik finom koktélokkal kényeztetik. Jó neki – irigykedtem. Másnap én is kaptam egy e-mailt, amiben azt írták, pontosan egymillió angol font van számomra félretéve. A meglepetés, ami kiült az arcomra, hirtelen leejtette az állam. Amikor összeszedtem a mimikai izmaim, láttam, nincs más tennivalóm, csak a címem kell megadnom, és már jön is a kövér csekk. Egye fene, gondoltam. A nagy testvér úgyis minden percben figyel, mit számít, ha megadom a címem, már mindent tudnak rólam. Megadtam nekik. Vissza is írtak hamar, mert annyira nekem akarták adni azt a pénzt, hogy valakit azért fizetnek, lesse, mikor jelentkezem. Azt írták, rendben van, Európa bármelyik részére elhozzák az utalványt, csak egy bizonyos Mister angliai lakáscímére el kell küldenem egy itteni átlagfizetés háromszorosát, mert meg kell ám fizetni az értékes küldemény felügyeletét. Ez a Mister biztosan biciklivel, inkognitóban hozza a papírt, és sutyiban, az éj leple alatt majd belopja a párnám alá. Ezt a díjat meg majd ő kezeli, hiszen kell egy jó kerékpár neki, meg hátizsák is, sok szénhidráttal, a kimerültség enyhítésére. Kezelési díj, ami egyenesen az ő kezébe megy. Nem bízzák a véletlenre, nincs benne sem a bank, sem a postás. Az a sanda gyanú merült fel bennem, hogy ma is elmarad a rekordnyereményem. Ám egy cseppet sem aggódok, mert holnap majd biztosan kapok egy újabb levelet, amelyik arról értesít, én lettem a százmilliomodik klikkelő, és enyém a fél spanyol Riviéra, csupán pár száz dollárt kell fizetnem a papírokért. Az az egyetlen baj, hogy ezek a levelek mindig hó végén jönnek, amikor épp sem nálunk, sem a szomszédban nincs egyetlen zöldhasú sem a családi széfben. Általában négy napon belül jelentkezni kell a pénzzel, másként elesik a nyereményeső.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.