2010. május 10., 10:362010. május 10., 10:36
A gyár vezetősége szintén kelet-európai volt valamikor, lengyel és orosz, de az már lejárt lemez, Nyugaton kikupálódtak a kapitalizmus iskolájában. Nem érzik át a szegény posztkommunista munkásosztályra mért rendszer nyűgét s nyilait.
Bezzeg annó, amikor a vörösök az ő ajtójukon kopogtattak, behúzták fülük-farkuk, most pedig nagy mellénnyel lobogtatják a kapitalista rabszolgatartók zászlaját. Nincs mit tenni, nincs hova menni, mert máshol még ennyit sem fizetnek – keseredik bele a sorsába az egyik bojkottáló. Ám a pohár betelik lassan, már aludni is a gyárpadláson kényszerül, mert annyi munkaórát szabtak meg neki, hogy mire hazaér a 20 kilométerre lévő ágyához, már fel sem érdemes emelnie a takarót, vissza kell indulnia robotolni. Úgy járt, mint az egyszeri Józsi bá’, akinek a könyvből okosodott pártaktivisták előírták, két kaszát erősítsen a nyélre, így visszafelé húzva is nyeshet egy rendet, a derekára kötött gereblye meg majd önműködően összegyűjti a rendet. Meg is fogadta a tanácsot az öreg, ám amikor éjjeli lámpát kívántak kötni a himbilimbijére, hogy a harmadik műszak se maradjon el, megfutamodott.
Ez történt az imént emlegetett munkásokkal is, akik nem voltak hajlandók zombiként robotolni. Az a bizonyos mitológiai cseresznye pedig akkor került fel a tortára, amikor az új munkabeosztásuk szerint a hétvégi és műszak utáni túlórákat sem fizették volna pluszban. Végül engedtek, annak dacára, hogy a munkásosztályból felkapaszkodott főnökeik csupán az utolsó métereken voltak hajlandók szóba elegyedni velük. A gyár egyébként 150–160 százalékos teljesítményével kategóriájában világszinten vezető. Ez nem is csoda, hiszen a minimálbéren tartott robotok nem kérdeznek, csak szalagmunkáznak, amíg ki nem fogy belőlük az olaj, vagy fel nem főzik a vizet. Sokáig nem forrongott a légkör, hiszen két nap folytonos várakozás után kiegyeztek, letették a fegyvert. Világos, hogy nem teljesen azt kapták, amit követeltek, de az a kis engedmény is elég. Egy időre lecsillapodtak, mert ha nem tetszik, lehet pakolni, holnap jön a következő hétszáz munkanélküli, rozsdás robot, amely akár egy évig is eldöcög egy cseppnyi olajjal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok