2010. október 11., 10:192010. október 11., 10:19
Sokan feltették a kérdést: ugyan mivel érdemelte ki az Egyesült Államok elnöke a magas rangú kitüntetést, hiszen akkoriban még egy éve sem volt hivatalában, és kampánytervei közül alig valósított meg bármilyen konkrétumot. Az Obamának megelőlegezett bizalom egy év elteltével még inkább korainak bizonyul, hiszen az általa „újratöltött” palesztin–izraeli béketárgyalások kimenetelét ma is ugyanúgy képtelenség megjósolni, az afganisztáni, és általában a terrorizmus elleni háború lezárása ma is vágyálom csupán, és bizony Irán ügyében sem született előrelépés.
Azonban a norvég ítészeknek egyszerre sikerült megalapozott és merész döntést hozniuk azáltal, hogy idén Liu Hsziao-po kínai másként gondolkodónak ítélték oda a béke-Nobel-díjat. A pekingi irodalmár személyében olyasfajta békeharcos tulajdonába került a rangos elismerés, aki bátran szembe mert szállni az elnyomó kínai rezsimmel, már az 1989-es pekingi diáklázadásnak is egyik vezéralakja volt, később pedig a legveszélyesebb fegyverrel, a tollal harcolt a diktatúra ellen, esszéivel sürgetve a demokratikus reformokat.
Az oslói bizottság határozata azért is dicséretes, mivel szembe mert szállni a világ egyik legnagyobb hatalmával, az emberi jogokat lábbal tipró Kínával, amellyel általában még a többi nagyhatalom sem igen mer ujjat húzni. Nem beszélve a kicsikről, mint például Románia, amely nemrég ország-világ előtt igyekezett tisztára mosni magát, miszerint ő nem hívta meg a dalai lámát; Bukarest mentegetőzése mögött egyértelműen az húzódott meg, hogy jópofizzon a száműzetésben élő buddhista vallási vezető nevére „ugró” Pekingnek. Persze túlzás lenne azt hinni, hogy a börtönben ülő pekingi aktivistának odaítélt Nobel forradalmat szül az ázsiai országban – a dalai láma békedíja sem hozta meg a függetlenséget Tibet számára –, viszont minden bizonnyal megerősíti hitében a szabadságért küzdő, demokráciaszerető kínai ellenzéket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok